2024-11-25
Kapui Ágota: Mi voltál?
Mi voltál mi volnál
szerető vagy mátka
szemem alatt árnyék
ujjamban egy szálka
kettétört időnek
voltál jobbik fele
életemnek vize
testemnek kenyere
rejtvényemnek kulcsa
irkámban feladat
túlélő talányod
megoldatlan marad
***
Kapui Ágota Sepsiszentg...
Márffyné Horváth Henrietta: Gyerekeimnek
Nehéz szavakban elmondanom,
hogy mit jelentesz nekem.
Elkoptak a bejáratott klisék,
s hogy szeretlek, így leírva, színtelen.
Minden lélegzetvételedet már nem kísérem,
ahogy te is olykor köréd falakat építesz,
titkaidat nem nekem meséled,
létvásznadra ör...
Maróti Ildikó: A jövőről
Bordakosara hozzám simult, éreztem, ahogy levegőt vesz. Bizalommal dőlt nekem mind a 212 kis csontjával, pedig akkor láttam először, a villamoson. Arra gondoltam, mi minden vár még egy ilyen óvodás korú kisfiúra. Nem csak azt nem tudja, hogy Musk azt tervezi, ...
Hegedűs Rita: Tekergő
Bomlik a bábbá burkolt bimbó
feslik fess formája
lágyan
emberére esd az est
szirommá szállt szende szavam
vágyam
már merészen merül a mélybe
padlás piszka penget
titkot
ledér lányok lejtik
sáros sóhajba súgják a suta
szitkot
Csak csempe csörren cse...
Madarász Imre irodalomtörténész ismertetője Cserenkó Gábor: Egy megfigyelő feljegyzései című könyvéről
Az immáron harmadik könyvével jelentkező szerző, az Egy megfigyelő feljegyzései-vel, empátiára sarkall. A példamutató módon rendkívüli tömörséggel, kevés szóval megírt novelláskötet, mély igazságokat vonultat fel. Közös munkára, kollektív gondolkodásra hívja o...
„Egyszer csak arra ébredünk, hogy a teljesség, amire vágyakoztunk, amit minden erőnkkel meg akartunk valósítani, nagyrészt hiányokból áll.”
Lázár Ervin (Budapest, 1936. május 5. – Budapest, 2006. december 22.) Kossuth-díjas író, elbeszélő, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja
„A tűzoltó nem azért rohan be az égő házba, mert rettenthetetlen, hanem mert az elhivatottsága erősebb a félelménél.”
John C. Maxwell (Michigan, Amerikai Egyesült Államok 1947. február 20. ) amerikai író gondolata
Gergely Tamás: KLEMÁTISZ
Bámulta a virágot. Csodálta az aláhajló szelíd kék harangokat.
- Világszépe vagy – mondta neki – de miért hajtod le a fejed?
Válasz nem érkezett.
- Valami ősi bánat?
Válasz ezúttal sem.
- Látod, én felemelem a fejem – mondta, s mutatta Vadmalac a Klemátis...