2024-11-25
Csák Gyöngyi: Valahogy visszalopni
Valahogy visszalopni a létbe
szinkronsírások után
a szinkronderűt;
szakad fel a szerelem, majd
lerakódott foltjaitól lassan
megszabadul a tüdő.
Túl gyorsan folynak el
medrükben a zabolátlan napok,
előbb olvad el
a Kilimandzsáró hava,
mielőtt megszólí...
Keszthelyi György: Sóhajtott néró
hamupipőke enyhén misztikus volt
hófehérke hét kis latorral enyelgett
juliskáéknál már észlelhető a szándékosság
ámde sehol egy helyszínelés egy bűnvádi
eljárás - a gonosz mostohák perverz
hajlamain sem tűnődtek el soha
a lélekgyógyászok; aztán lám odáig...
B. Tomos Hajnal: A 105-ÖS KÓRTEREM
Mióta kint a fák haja
szertefoszlott a fekete égen,
itt, az ötödik emeleten
semmi sem emlékeztet semmire,
senki sem lát,
nem alszik,
nem álmodik
s a katatón tekintetek
elvegyülnek mint lilán
foszló hócafatok
a mennyezetről szivárgó
neonfényben.
Már...
Nászta Katalin: Sírni csak visszafelé
vallani, ha kell, csak férfiasan szabad
nem illik sírni valahol hátul
sírni csak visszafelé
ahogy estefelé asszonyok szoktak
paplanok alatt télen és nyáron
amikor fáznak az álmok
szíveikbe költöznek vállaikról
az apró hidegrázások
ezektől dideregnek
-...
Somorčík Sz. Rozália: Galambkő
Csúf így a tavasz.
Nyomok porlanak.
Feltör a földszag.
Virágok nyögnek,
őrlik a földet.
Aztán, csak úgy,
tenyérre kéredzkedik
egy galambkő.
***
Somorčík Sz. Rozália írja magáról: “Szlovákiában, Nyitrán élek. Egyszerű, magyar, iparos családb...
Márffyné Horváth Henrietta: új földműves
tavaszi illatot hoz a szél
- neki illat -
az öregek szerint föld és ganéj
meg az izzadtság keserves szaga
és nedvedző égő vízhólyag amit
a sima nyelű frissen fent kapa
gyűr a gyakorlatlan tenyérbe
nyíg a szerszám tegyél le
recseg a derék egyenesedj fel...
Márkus László: Műhiba?
Minden nap áldalak,
Hogy a liliom szépségét,
A bogáncs ragaszkodását,
A pipacs lobogását
A nádszál ringását
A nektár ízét
Oltottad oldalbordámba,
Ám máig sem értem,
Miért maradt ki,
Az ibolya szerénysége
S a rózsa töviseit
Hogyan keverhetted bele,
...
Kapui Ágota: Egy katonához
Lelked terhét hordozom
lánctalp túrta dombokon
délre húzó madárcsőrben
célra tartott puskacsőben
olajággá változom
szemed színét keresem
kékbe fordult egeken
kapaszkodom Fiastyúkba
türelmem fűzöm a lyukba
tűpárna a tenyerem
gyűrött inged vasalom
rád...
Gergely Tamás: AZ IGAZSÁG
A Koma jött állandóan a hírekkel. Volt neki egy rádiója, amit mintha mindig bekapcsolva tartott volna. Zsebrádió volt az említett tárgy, s annak a fülhallgatóját csak akkor vette ki a füléből, amikor Vadmalacékhoz belépett.
Vadmalac örvendett a hírszolgálatna...
Sapa Brown: KORKÉP
Elmét kalapácsol minden reggelem,
Kisírt étel rázkódik az asztalon.
Anyám, adj bőven enni a gyereknek!
Hadd lássák a többek, itt ma jóllakott!
Kövérre hízott nappali fény ragyog,
Állott húgyszagban terpeszt a délelőtt,
S mint ki ide túlöltözött, úgy vagy...