Az immáron harmadik könyvével jelentkező szerző, az Egy megfigyelő feljegyzései-vel, empátiára sarkall. A példamutató módon rendkívüli tömörséggel, kevés szóval megírt novelláskötet, mély igazságokat vonultat fel. Közös munkára, kollektív gondolkodásra hívja olvasóit.
A címet vizsgálva feltehetjük a kérdést: Megint egy III/III –as kémtörténet? Korántsem. Kémtörténet helyett kémlelő történeteknek hívhatnánk a kötetben található tizenhárom írás mindegyikét, melyek látleletet adnak korunkról. A megfigyelő maga a szerző, aki kikémleli a valóság titkait.
Autentikus képek villannak fel előttünk a mai magyar valóságról. Közöttünk élő, hétköznapi emberek szólalnak meg a különböző elbeszélésekben. A szerző megszólaltat műveltségben, tudásban egymástól távol álló egyéneket. Fikciói mikrorealista képek, társadalmi jelenségekről, novellái röntgenszerű átvilágítások. Az erős jelképek hitelesen működnek, fotográfiai jellegű képeket kapunk társadalmunkról.
Tartalmát tekintve az Egy megfigyelő feljegyzései tényirodalom, melyben a tényrögzítés és a közlés a cél, ám e valóságszagú látlelet mégsem zsurnalizmus, hiszen érezhető benne az irodalmi erény.
Az élet legyőzöttjeire senki nem figyel. Megszólaltatásuk épp ezért fontos, vallja a szerző, és könyvében mindezt úgy teszi, hogy művészileg mindvégig hiteles, valós képet nyújt. Van egy mondat a kötet legelső írásában, ami akár az egész könyv mottója is lehetne: Megtudhatnám, hová kerültem?
Furcsa világba. Mert megrázó a tartós álláskeresés, hiszen az életünket akkor is „csinálnunk kell”. Mert megrázó a villamoson való mindennapos muszáj-bliccelés. Mert megrázó a nyilvános vécékben tisztálkodó emberek képe.
A kötet őszinte képet ad az elesettekről, részben az élet- és beszédstílusukat minden szempontból hitelesen visszaadva, az ő szemükkel nézve a világot, mindvégig mélységesen együtt érezve ezekkel az emberekkel. A szerző együttérzésre tanít minket. Valamint arra az empatikus szeretetre, ami az ember legmagasabb imperatívusza.
(2018. március 22.-én, a Rátkai Klubban elhangzott könyvismertető rövidített, szerkesztett változata.)
Kapcsolódó oldal:
Cserenkó Gábor: Egy megfigyelő feljegyzései – könyvbemutató a Rátkaiban
Cserenkó Gábor Képeslapok a szakadékból című sorozatában eddig megjelent írásai itt.
Cserenkó Gábor alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Cserenkó Gábor (1978) Kalocsán született. A bajai Eötvös József Főiskolán szerzett könyvtáros képesítést. Dolgozott iskolában, könyvtárban, kulturális újságíróként. Tevékenykedett rendezvényszervezőként, újságszerkesztőként, vezetett filmklubokat. Novellái, kisprózái rendszeresen jelennek meg online fórumokon és nyomtatott irodalmi folyóiratokban is. Eddigi kötetei: Talán a dalok (2012), Nem veled nevetek (2015), Egy megfigyelő feljegyzései (2017).
Legfrissebb hozzászólások