Bordakosara hozzám simult, éreztem, ahogy levegőt vesz. Bizalommal dőlt nekem mind a 212 kis csontjával, pedig akkor láttam először, a villamoson. Arra gondoltam, mi minden vár még egy ilyen óvodás korú kisfiúra. Nem csak azt nem tudja, hogy Musk azt tervezi, menetrendszerű járatot indít a Holdra, de nem tudja azt sem, hogy víznagyhatalom ugyan nem vagyunk, de biztatóbbak a kilátásaink, mint Fokvárosnak, ahol közel fél év múlva elfogy az ivóvíz-tartalék.
Fog-e majd utazni, és merre, milyen technikai újdonságok veszik majd körül, lesz-e még, aki verset olvas, kezükbe vesznek-e még az emberek papíralapú könyveket?
Csak olyan könyvtárak lesznek, mint Alexandriában, ahol az ókori híres könyvtár helyén elektronikus könyvtár látható a szupermodern épületben, csalódást keltve a régmúlt iránt érdeklődőkben?
Közben a kicsi fészkelődik, és kimutat, hogy ez a Lekvár tér, (Mechwart) itt majd leszállnak. Integetünk egymásnak. 😀
Jó lenne, ha mindig ilyen vidám, nyílt lény maradna.
És annyi minden történhet még, amíg felnő.
Váratlan víztartalékokról is érkezhetnek hírek, mint a mesékben. 😀
A világűr végtelen, látunk olyan csillagokat, amik már tulajdonképpen nincsenek, ez nem hihetetlenül, meseszerűen csodás? 😀
Vagy abban hiszünk, hogy minden csoda, vagy abban, hogy semmi sem az, állítólag Einsteintől származik ez az idézet.
Az is csoda lenne, ha kiderülne, valójában ki gondolta ezt. 😀
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások