2024-12-21
Vers (10 talált bejegyzések)
A. TÚRI ZSUZSA: Október
Zizegőn ragyogó csoda-fákon
aranysárga álom lebeg:
az odaláncolt ezernyi napnak
szabaddá válva a teste pereg.
A langyos szélben olvad a lélek:
az éjjel már keményre fagyott,
avarban kövekre, csontokra lépek,
roppan a szikkadt ág, ha halott.
Fénybuborék...
Kolumbán Jenő: Úgy, mint a fák
Megtorpan a lábam,
megállok az őszben.
Szomorú elmúlás,
veled kergetőztem.
Szürke felhőt nézek,
sárga levél pereg.
Magasba felmászó,
majd leeső gyerek.
A fák egykedvűen,
félálomban állnak,
halott leveleik
után csak bámulnak.
És nem emlékeznek,
és ...
Oláh Tamás: Requiem
Gyászének 56 hőseire emlékezve
Kyrie
A novemberi napokat
roncsolt házak, szeplős falak könnyezik.
Tört ablaksereg néz a friss halmokra,
fák és padok hűs pihenői közötti
néma fájdalomra.
Szűk ösvényen járt-kelt
velünk a történelem.
Nem reméltük
a féle...
TÓTH GYULA: Velem csalta meg
A k. betűs jelzővel is kezdhetném,
vagy főnévvé is emelkedhetne,
egyértelműen megfeleltethetővé,
adekváttá,
ha tudnám, ha érteném,
mikortól az minden nő,
és hogy minden férfi disznó,
- ez tiszta sor -
de nem minden disznó férfi.
Sajátos aforizma,
tal...
Jóna Dávid: Átvirrasztott éjjel
A szemhéja aprókat remegett,
a háta, a dereka tompán, de folyamatosan fájt,
ott állt, csípőjén megtámasztott kézzel
a derengő fényben, korán reggel, hajnaltájt.
Nem aludt ma éjjel semmit,
gondolatai nem hagyták őt,
a hálószoba ablaka az utcára nézett,
í...
Hegedűs Rita: Búcsú hegedűre és zongorára
Elfogytak a hangok a kottán
zongora bús magányban hív
reszket a hangtalan
billentyűk súlya alatt
olyan pokoli a zörgő
perc most
felnőttként élő talmi
látás vakon hörög
bénítva tested balját
békét hagyva magad mögött
két nappal előbb álmom
ágyán fájd...
Szabó Lajos: reggel-busz-miegymás
korán van
mint vaj a kenyéren
kávé kúszik
lecsúszik könnyen
rohanás
drámai kérdésekkel
teli buszmegállók
jegy nélkül utazó
vicc
kábé lazán vett élet
buszsávon végig futó pillantás
ami szoknya magasságig ér
s szemekbe kapcsol
fényt tüzet
mosolyt
...
KAPUI ÁGOTA: Ráolvasó
etetlek altatlak
sorsommá fogadlak
megkötlek kioldlak
suttoglak sikoltlak
nem látlak nem tudlak
kinyitlak becsuklak
várlak és küldelek
másoknak szültelek
örömnek bánatnak
céloknak vágyaknak
előlem rejtőzöl
csendeddel fertőzöl
magamért bántalak
sor...
Csák Gyöngyi: GÁBOR HALÁLAKOR
Barátom,
emberből maroknyi hamu lettél.
Nem vígasztal,
hogy felfelé emelkedsz,
tudom, versenyeznek érted,
megnyílnak előtted fényes,
égi rezidenciák.
Tárt kapukkal várnak,
hogy kényeztessenek érdemeid szerint,
angyalmelegben lubickolhass…
***
Furcsa...
Keszthelyi György: Kitilt és vége
Volt egyszer hol… de azt hiszem, mégse,
ahol egy vakond s egy királyfi túr
és néhány kukac. Tán a földesúr
beköltözött az egyidejűségbe.
Sötétkék műanyag kaniszterek
közt megrozsdásodott tolókocsin
reggelizek. Kenyér és margarin
annyi, mint bőség. Ugye,...