2024-12-21
Vers (10 talált bejegyzések)
Hegedűs Rita: A nagy Piktor
Őszt fest a nagy Piktor,
lángvörösbe bújó rozsdabarnát,
légypiszkos zöldet és aranyt,
szeplősre fújja az ijedt jonatánt,
szürke árnyékba rejti a falat.
Szőlő lesz hamvassá lassan,
szeder lapul a kert alatt,
szőlő bújik a kacsok között,
megszárad az kin...
Oláh Tamás: Szelfi
Klikk!
A vaku tőre
most sebzi éppen
a pillanatot.
Még nem sejted
mivé leszel
a sóhaj-jövőben,
mit ölt majd magára
jámbor képed.
Klakk.
Megperzselődött,
bánatba révedt,
a csend köntösébe
burkolt
morcos,
büszke,
és csodálkozó
fiókáimat
rögvest
...
Ady András: NAGYAPA
Most már hunyt szemmel is
Látlak, ha földre térdel a köd,
És múlnak harmatcseppeken át
Nagyított éjszakák.
Emlékszem, ahogy búcsúztál,
S mint hűséges eb, a halál
Sétádon elkísért.
Ébredő színek szárnyán,
Ha felszárad a homály...
Hajnalban hárman marad...
Bánki Éva: AKKOR HOGYAN?
Anyukám azt mondta,
ő nem egy kanapé. Amit nyugodtan lehet nyomkodni,
vonszolni, leenni-leinni, lökdösni, dörzsölni, húzni-vonni.
Értem én,
persze. De akkor mondd meg, hogy születtem?
Anyukámat elragadta egyszer egy nagy madár?
Vagy az észak-nyugati szél...
Hajnal Éva: Szonett a csendről
Szép csöndjeimben téged rejtegetlek,
eltékozolt álmok kis ablakain
selymes függönyöm lebbenése reszket,
fenséges kávémból fanyar illat int.
Padló szárnyaiban boldog repedés,
hangod suttogásában rejtőzködöm,
harmat cseppjeiről csüng a nevetés,
bólogató f...
Sapa Brown: Én
Nekem mindegy, ki mit tehet,
miként gyűlöl, miként szeret.
Hogy most kél, vagy bukik a Nap,
burokban él mind, ki szabad.
A szív egyenes, vagy görbe?
Semmit hajtva lót-fut körbe.
Künn a porond egy fabula,
bent vagyok a magam ura.
Vagyok és leszek, hisze...
Szuhay-Havas Marianna: Ősz
A kerti nyárfát,
amint elérte az ősz,
hogy belesápadt.
***
Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. augusztus 13. -) Art’húr díjas költő, 2008 januárja óta az 2015-ben megújult Lenolaj irodalmi és kulturális lap főszerkesztője, az Art’húr Irodalmi Ká...
Sapa Brown: Változás
Valami mélyen átitat,
fodrozza fent a kék eget,
megbújva a kertek alatt
hamuszín függönyt tereget.
Két sóhaj közt is hallani,
a szél a fákra szimatol,
ág súgja ágnak: tartani,
hullt levél száll a kert alól.
Lekonyult Nap ül a tájra,
eloltja mind a szí...
Kolumbán Jenő: Nem múlik többet
Lehet, hogy elfogynak egyszer
belőlem majd a mondatok.
Nem tudom, miféle hang lesz
az, amit még kiadhatok
magamból legutoljára.
Aztán összevarrom számat,
és meredten nézek, nézek...
Értem, hogy nincs magyarázat.
Tágra nyíló szemeimbe
nem jut el a fény...
Tóth Olivér: Egyszer
Egyszer majd öregek leszünk és vének
méreg nélküli kígyók és pletykafészkek
radarjainkra csatlakozik az utcaözvegye
szurkos szájával durrog amerre elmegyen
egyszer markolt kapuk leszünk kitárnak
kilincseinktől nyelvkulcsaink elzárnak
az emlékezés megolaj...