2024-12-21
Vers (10 talált bejegyzések)
Kránitz Laura: Monológ…
Magamba fojtok több órányi csendet.
Óh, jaj, pillanatok!
Óh, jaj, percek!
Kesergek.
Fejemet feszíti belső harcom.
Uralhatnám,
de nem engedi akaratom.
Küzdök reménytelenül, esendőn.
Világom keresem,
mit elmosott, tán egy nagy eső.
*
Bolyong a tudat m...
Boda-Kalmár Brigitta haikui
Ősz addig-addig
pajzánkodott – vadszőlőm
vetkőzni kezdett.
*
Magányod hídja
tévelygő útvesztőkből
– hozzám vezetett.
*
Levelek táncát
együtt néztük: hozzám bújt
ragaszkodásod.
*
Bokáig érő
nagykabát a szeretet:
– belül melegít.
...
B. Tomos Hajnal: FÜGGVÉNY
Bőrzsákba dobált ilyen-olyan kellék
a járáshoz, gondolatok áramoltatásához,
érhálók csomói, idegek foszlott rongyszőnyegei,
rostok, sejtek, porcok lánccsikordulása,
mintha odabenn izzadt gályarabok
tolnák, vonszolnák percről percre
előbbre a létet.
Csak...
Szentjánosi Csaba: A nő, fáradtan érkezett haza
A nő, fáradtan érkezett haza,
egész nap betűket, számokat válogatott,
mint Hamupipőke,
én néztem, ahogy le-lecsukta
szemhéja-tengerpartját,
ásító-köldöke bezárta a csendet,
levedlette harisnyáját lábáról,
ahogy kígyó - mozgásával
bekebelezte figyelmeme...
Keszthelyi György: Arcod egy szegen
Hálószobám egy
üres fogadó, csukott
szempár elfekvő zárójele.
Egy szóköz megmaradt,
sok mondat itt hagyott,
torkomban füstölgő, tolató
évek - és kezek tördelése.
Igényem testhossznyi,
sötét öltönybe való.
Arcod egy szegen: áldozat.
Időtlen ez az út, ...
Bátai Tibor: Mosoly albuma
Nem itt, és nem most, ha nem
lehet. Ne félj, már tudom
az illemet. Amikor
és ahol engeded, szó
helyett elég majd intened.
Hol voltál, hol nem, ott leszek,
hol egymás múltját lapozzuk
végig.
Hol idegen arcok,
gyerekek, de sejthetjük
bennük a nőt,
és ...
Albert Zsolt: RÓZSAABLAK NAIVITÁS
Éhes a hold mit sem sejtő kapuk alatt,
csak néhány kóbor eb árnyéka lepi meg.
A tejút karjain szakadt muskátlis kosarak,
udvarán asztalokhoz támasztott székek,
elborult poharakból zavaros folyó.
Ha rozsdás csónakon visz felé a szél,
langyos nádas sűrűjéb...
Jóna Dávid: Az utolsó zserbó
A társaságban évődött valaki, gúnyosan kacarászott,
miközben az utolsó zserbó szelet az asztalon figyelt,
épp a csokimáz repedéseiben eveztem,
amikor az egyik felhangosodott, magából kikelt.
Bólogattam, hogy igen, és hát persze,
de közben a zserbó isteni ...
Márkus László: Szeptemberi
A hajnal most falatnyi kincs
Derűje szabadon árad
Víg lelkemen nincsen bilincs
Sasszárnyon röpködik vágyam
A tájon már megannyi szín
Hirdeti itt az ősz újra
A fák alatt víg csapat csíz
Bandázik bogáncsot bújva
2020. 09. 12.
***
Márkus Lás...
Kránitz Laura: Szintingadozás- közjátékkal
rút cseppekben szitál az eső
a balkonokról alászáll pár szirom
az ősz jelzése unottan andalog
gyűrött vonású emberek
összezsúfolt képén és
élettapasztalatok tisztességén
háborog a nép
úgy hiszik máshol –szép-
hol a tenger nem is víz
csak kéklő tajték
...