2024-12-21
Vers (10 talált bejegyzések)
Paulovics Tamás: RAGYOG
Ragyog, ragyog, ragyog,
a zöld lomb ragyog.
Meddig élek még?
És mikor halok?
A hárs, a nyár,
a mocsári ciprusok
ezer árnya
csak nekem ragyog.
Hány hétig, hány évig
hullámzik fölöttem,
köröttem sátratok
és meddig ragyog?
Barátaim, ti nehéz lomb fák,...
Kapui Ágota: A végén
Ha megkérdeznéd, eltűnt éveimből
a hűlt jelen fegyelme mit hiányol,
a hiányérzet kínzó szomjúsága
mit hozna vissza még az ifjúságból:
Az érintések múló éjszakái
s a kétségek közt sívó nappalok,
a várakozás hosszú délutánja,
s a szerelemre nyitott ablako...
Pethes Mária: Magamra álmodom
Magamra álmodom
minden szép napom
Azt a félénk vallomást
amit szemedben látni véltem
tegnap délután
Magamra álmodom
minden érintésedet
azt is ami meg sem esett
Mint vigasztaló ölelést
a legtisztább ingedet
és lágyan erezett kezed
mely ökölbe zárja
...
Sapa Brown: ÉLETKÉPEK
Ajkamon kopog
a szomjúság - rég csókolt
Igaz szavakat.
*
Tegnap itt hagyott
lábnyomom viszem haza,
másom nem maradt.
*
Kikezdte szívem
a gyűlölet, csak dadog
bennem a semmi.
*
Én csak adódom
hozzád, nehogy elvesszen
belőled a rész.
*
Taníts meg...
Szuhay-Havas Marianna: Reménykeltős
Sötét erők, égő erdők, kis hitek,
könnybe rántják búzavirág szemetek,
bársonyhangon éjjel-nappal hadurak
hazudják, hogy nem lesznek már madarak.
Hazudják, hogy tönkrement már az egész,
félvilági szomorúság heverész.
Gyöngyhajakba hiába a koszorú,
úgyis ...
B. Tomos Hajnal: Vándormadarak
Pedig tavasz lenne,
naptár szerint fűébredés,
mégis napok óta vonulnak,
dél felé, teljes páncélzatban
a vándormadarak,
valami beltengeri félszigetre –
napok óta csak csőrök csattogása
a levegőben,
nemzetközi hullámhosszak
szórják vörös honfoglalásukat...
Somorčík Szombath Rozália: Madarak hajnalban
A nyitott ablakon át fürdőszobámba,
hol felkészítem testem a napra,
berepülnek a madarak.
Cikáznak a plafon alatt,
szárnyaikról szórják az épp virágzó
bükkfák sárga porát.
Ahogy arcom mosom,
egy madárka a vállamra ül. Vizet akar.
Egy cseppel kínálom uj...
Kerecsényi Éva: Májusi nász
Csipkeruhában pózol a május,
virágnyakékkel kecses nyakán,
parfümfelleget repít a szellő,
illata belengi mezők haját,
pipacsparádé, színes kavargás,
vérvörös szárnyú szenvedély,
természet torkából feltörő sóhajt
szél viszi hátán a felhők felé,
pimasz p...
Jóna Dávid: Újhold
A férfi megérkezik.
A nő széken ül, ölében gyűrődő ruhájának redőit simogatja.
A kupolateremben erősödik a dobogás. Félhomály van.
Megdermed a cukorszirup. Mi lesz most?
Az ezerszer elképzelthez képest minden más.
Mindig így van.
A vaskapu nehéz ajtószár...
Istenes Tibor: Kanál lettem
Beköltöztem abba a csuporba, ahonnan a mézet csókolta a szád,
Csónakként lebegtem az édes semmiben...
Aztán kristály lettem a szád szélén,
Nem hagyhattál ennyiben...
Kanál lettem a kávéd forró észlelései között,
Kavartam benned a koffeint és a reggeleket,...