2023-12-05
Vers (10 talált bejegyzések)
Bánki Éva: BUDAPEST
Nekem kicsi ez a város.
Pedig elfér benne egy egész birodalom:
Ősküküllő sétány, Hétvezér utca, Alsó- és Felső-
Kapronszegi utca. De valami itt mindig elromlik, beomlik,
tönkremegy. Nem is csoda. Hisz zúg-búg errefelé minden:
oszmánok vad népe, rabló mong...
Cseke Gábor: Csigaház
hallod az éjt sűrű csöndje hogy neszez?
sötétje anyásan befödi az ijedező egeret
a macskának is menedék s mindennek ami él
valahol fény gyúl rádió búg egy jazz-band zenél
úgy hull a nyugalom a hűvösség mint a jótékony eső
szárnyak suhannak álmot érlel egy...
Nyírfalvi Károly: KÖNYVKAMRA
Kezdjük ott: nincs történet.
Az eresztékek szétfeslenek,
maradnak a hűvös tények,
a csupasz foszlányok: meztelen
árnyékként suhanunk az
ismeretlen utcákon, irányt ad
a nagymutató, a torony is
megfeszül az őszi fényben.
A főutca zaját hátrahagyva
bepil...
Cseke Gábor: Ablak mellett bóbiskolva…
Ablak mellett bóbiskolva
megy a vonat, fut a vonat,
mintha végtelen film volna,
megy a vonat, fut a vonat
számolom az oszlopokat,
számolom a kanyarokat,
számolom a vagonokat,
sínek fényén fut a vonat
hangosítja álmotokat,
megy a vonat, jön a vonat,
c...
Szuhay-Havas Marianna: Nem mindegy
Milyen csendbe milyen zaj szitál?
Egy tekintet hova ráncigál?
Meddig jó még ez a testkabát?
Hogy indulunk, mi van odaát?
Mi lehet mi jobbá alakít?
Tudunk-e már erről valamit?
Ránk illenek-e a vágyaink?
Szétfújhatják-e az álmaink?
Jól látjuk-e azt, hogy...
Bánki Éva: TENGER
Intézkedem, ne félj.
Kiveszem a foltot a nadrágodból.
Megvarrom. Kijavítom. Odaadom.
Ébresztelek. És el is temetlek, ha kell.
Mert a tiéd vagyok. Hűségesen.
Áldjon vagy verjen,
ugye.
A tenger egy kékségnyi rész belőled.
És egy kékségnyi rész belőlem.
...
Szuhay-Havas Marianna: Tű és cérna
A közös idő bármit ellophat,
lehet a világ üres műterem,
az a több, meg más majd el is kophat,
ahogy elfogyhat életfűszerem,
ha millió darabra szétesem,
és tudatmorzsák szúrnak élesen,
esszenciád vakon nem keresem,
akkor úgy ölts magadhoz: végesen.
***...
Cseke Gábor: Tapló és kova
háborúk
taplója
szikkad a kályhán,
romlik az alvóban a vér
kipirulva lesiklom lécem puha fáján
karcsú nyomom a hóban – szakadó kötél
hevítő bunda
hűvös visszájára fordul,
szelíd éjjeli tűz
fogát növesztve ég
s mind, ami érthető, csöndes nyugalmat érl...
Keszthely György: Miatyánk
Mi atyánk, ki vagy a hegyekben,
völgyekben, vizekben,
izzadtságban és leheletekben,
legyen meghittebb a te lakhelyed,
nőjön meg a te méhkasod,
tedd láthatóvá virágos mezeid,
szaporítsd porzóid, polleneid,
fércelj össze tűlevelekkel,
ha szakadozni...
Sógor Zsuzsanna: Nagypéntek
a föld szívében összerándult a magma
zuhantak a hegyek
szakadtak pokolig érő árkok
az égboltozat a földre rogyott
felhőit elnyelték mélységes szakadékok
folyók tűntek el
majd feltörtek távoli hegyek lábánál
s folytak lentről fölfele
forgószelek tarolta...