Rogyásig tele az alma- és főleg a körtefa a yacht klub közelében, azzal pontosan szemben. Ahogy a Kerek-erdő felé a sétányon elhaladunk, bal kéz felől. Egészen közel egyszer mentünk hozzájuk, mintha a viszonylagos távolság miatt nem hittünk volna a szemünknek.
Körtéből van több, és mind piroslók, jelzik nekünk, hogy megnyúlt a nyár.
Jó érzés, ugye, melengeti a lelkemet, hogy nem naptár jelez, hanem maga a természet üzen, a barátunkká vált természet…
A szorosan egymás mellett álló két fát – mintha testvérek lennének, legalábbis unokatestvérek – eddigi években is figyeltük, ha nem is ennyi, de volt termése mindkettőnek, szedték is mások, s nemcsak a fa alól, hanem például az általunk ”perzsa nőnek” nevezett hosszú bottal verte le az éretteket.
Rég láttuk különben a ”perzsa nőt”, elköltözött, valamilyen intézmény nyelte el időlegesen?
Ebben az évben is jártak a fák közelében ”érdeklődők” svéd öregek formájában, bár azt hiszem, ők inkább csak megbámulták a két fát, s nem szedegettek a gyümölcsből. Hanem az igazi haszonélvezők a madarak voltak. Elsősorban a feketerigók. Nem tudtunk úgy elsétálni a fa előtt, hogy legalább egy tojót ne lássunk alattuk, de legtöbbször négyen, ötön falatoztak. Ha nem rigók, akkor varjak és szarkák.
Hogy ez utóbbiak mennyit szedtek fel magukra, nem tudjuk, de a rigók határozottan kiteltek, szabad szemmel is lehet látni, hogy kigömbölyödtek. Jó is, felkészültek a télre, jól fog a kis szalonna parányi testükön, rigó-szalonna, haha.
Meglehet, hogy az idei bő alma- meg körtetermésnek köszönhetjük a jelenlétük… A rigó nem vándormadár, de országon belül bizony gyakran helyet változtat. Vagyis ha nincs a számukra kikészített ”éléskamra”, talán szedték volna (északabbra a hosszú nyárban, enyhe őszben?) a sátorfájuk.
Éléskamra, mintha a természetnek ez a kis csücske gondoskodott volna róluk, mintha valamiféle harmónia fogná össze a Mälar-partot. Jó ezt hinni, abban a reményben ringatni magunk, hogy ez így van, hogy ez jól van. Hogy nem csak a rossz uralkodik a tájon. A rigók lakmároztak, mi a lelkünk erősítettük vele.
Azon pedig, mennyi, hány százalék jó szükséges a lelki egyensúly biztosításához, majd a téli szürke napokon elmerenghetünk.
***
Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:
Gergely Tamás: LÚDFÉLELEM – – Mälar-parti séták 1.
Gergely Tamás: SZÁRNYASZEGETT LÚD – Mälar-parti séták 2.
Gergely Tamás: BELARUSZ – Mälar-parti séták 3.
Gergely Tamás: ELTŰNT A NAPRAFORGÓ – Mälar-parti séták 4.
Gergely Tamás: KICSI KIS JUHARFÁNK – Mälar-parti séták 5.
Gergely Tamás: GAZ – Mälar-parti séták 6.
Gergely Tamás: SZÜRKEGÉM – Mälar-parti séták 7.
Gergely Tamás: DÚDOLÓ – Mälar-parti séták 8.
Gergely Tamás: ÉLÉSKAMRA – Mälar-parti séták 9.
***
Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).
Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
*
Kötetei
Módosítás (novellák, történetek, Forrás-kötet, 1981).
Latorcza kontinens: a döbbenet egypercesei. Marosvásárhely: Mentor, 1998. 88 p.
Torokcsavar (regény). Illusztráció: Maurits Ferenc. Csíkszereda: Bookart, 2010. 238 p.
Szépvölgyi mesék (meseregény Damó István rajzaival). Százhalombatta : Üveghegy, 2014. 46 p.
Vadmalac és a kitartott magas Cé (félpercesek). Százhalombatta: Üveghegy, 2015. 86 p.
Ki eteti a sirályokat? (anekdoták). Százhalombatta: Üveghegy, 2016. 134. p.
Fifi. Egy illatcsepp története (meseregény Damó István illusztrációival). Százhalombatta: Üveghegy, 2017. 38 p.
Az én Koreám (memoár). Százhalombatta: Üveghegy, 2018. 202 p.
VérHárs (két monológ). Százhalombatta: Üveghegy, 2020
Gergely Tamás KI ETETI A SIRÁLYOKAT 99+1 anekdota című kötetéből
*
GERGELY TAMÁS BÓDOG című szatirikus kisregénye a Magyar Elektronikus Könyvtárban
Legfrissebb hozzászólások