Volt még egy kis idő a film kezdetéig, így betértek a Jégbüfébe. Ez volt az első komolyabb randijuk, közös mozizással, amire az apja még otthon mosolyogva legyintett, hogy úgyse a film lesz ott a fontos.
Mucika csak egy kávét, majd némi rábeszélésre egy termetes női szeszélyt választott. Ő egy krémest, és 2 dl szódát kért. Szótlanul ettek, majd Mucika, ki tudja miért, így szólt:
– Jenőke, hány krémest bírna egy ültő helyében megenni?
Hosszan gondolkodott a válaszon, miközben rágcsálta a sütemény tetejét.
– Hatot-hetet biztosan – nyögte ki nagy nehezen.
– Van még annyi időnk. A kedvemért megeszik hetet?
– Hetet?
-Igen, hetet, mint a gonoszok. Vagy nem bírja?
Gyorsan és idegesen kérte ki a hét darab krémest. Az eladónő, mintha csak direkt csinálná, a legnagyobbakat tette egy hatalmas, porcelántányérra.
Szó nélkül nekilátott, Mucika rajongva nézte. Megette mind a hetet, csak egy kis szódát ivott a negyedik után.
– Maga egy hős, puszilta meg a krémes szája szélét Mucika, de most már szaladjunk, nehogy lekéssök a filmet. Így mondta, nehogy lekéssök.
Éppen a filmhíradó végére értek be a nézőtérre, a jegyszedő elemlámpával világította meg, először a székeken ülő nézők fejét, majd az üléseken található számokat. Végre leültek. Ő azonnal megkereste Mucika kezét, s szorongatni kezdte. A film valami szovjet partizánfilm volt, éppen eldördültek az ágyuk, amikor érezte, hogy baj van. Kedvesen rámosolygott a lányra, majd gyorsan kiszaladt a teremből, és a mellékhelyiséget kereste. Csak tíz perc múlva került elő, sápadtan támolygott vissza a helyére, de ismét megkaparintotta Mucika kezét. A lány a vállára hajtotta a fejét, s súgott valamit, de hogy mit, azt ő már nem hallotta. Addigra már újra a mellékhelyiségben ült, folyt róla a víz, átkozódni sem volt ereje. Amikor visszament, Mucika gyanakodva nézett rá, s mintha egy kissé odébb is húzódott volna, amikor a fiú átölelte. Megpróbált a lánnyal foglalkozni, de nem ment, teljesen lekötötte a hasa zuborgása, ami időnként már túlharsogta a filmet is. Amikor negyedjére jött vissza a WC-ből, Mucikát nem találta a helyén. Várt egy darabig, nézelődött erre-arra, de a lány nem került elő. Szégyentől pirosló arccal rohant ki a Puskin Mozi elé, arra gondolva, hátha a filmszínház előtt várja, de hiába, Mucika szőrén szálán eltűnt. A partizánok vihették el, futott át az agyán, miközben búsan hazaindult. Otthon apja cinkos mosollyal fogadta, na milyen volt a film, kérdezte. Egyáltalán nem láttam a filmet, kezdte a fiú, de apja a vállára tette a kezét. Ez ilyenkor természetes, mondta vidám mosollyal. Tiltakozni sem volt ereje, rohant ki a mellékhelyiségbe.
***
Barta Zsolt alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Barta Zsolt. Miskolcon született de Budapesten él. Végzettségére nézve orientalista, múzeumpedagógus, no meg újságíró, de dolgozott már műtőssegédként, tejipari raktárosként, tanszéki könyvtárosként és főiskolai rektorként is. Általában sokat ír, mégis keveset, bár tudja, hogy nem kilóra megy. Írásai az ÉS-ben, a Holmiban, a Kalligramban, a Spanyolnáthában, az Irodalmi Jelenben és a Napkútban jelennek meg. Könyvet is írt. Eddig egyet.
Dr. Barta Zsolt: A mongol tűzkultusz
A tűz az emberiség egyik legelemibb élménye, és szinte minden kultúrában számtalan hiedelem, szokás, illetve vallási és profán képzet kapcsolódik hozzá. A tűz a hagyományos mongol kultúra egyik központi szimbóluma is, és sokrétű szerepkörrel bír a kultúra különböző szféráiban. A szerző neves mongolista, aki sokéves egyetemi oktatói tapasztalattal is rendelkezik. Doktori disszertációjának továbbdolgozott változatában tudományos alapossággal ismerteti, hogy milyen szerepet játszik a „tűz” a mongol kultúrában. Ennek keretében a szimbólumok világától a tűzhöz kapcsolódó szokások ismertetésén át a tűz rituális jelentőségéig a társadalmi és kulturális jelentések sokaságát elemzi. Sok olyan vallási és folklórszöveget közöl, amelyek a tudományos vizsgálatot élővé, érthetővé teszik. A mongol kultúra számunkra azért is fontos, mert a magyarság múltjával is összekapcsolódó hajdani lovas nomád világban gyökerezve, a jelenkorra egy sajátos, sokszínű hagyományt teremtett. Sok szempontból egzotikus jellege ellenére sok más sztyeppei eredetű vagy szibériai nép világképével, szokásaival a mongolokat többek között éppen a tűzkultusz több eleme kapcsolja össze. A kötet sokéves kutatómunka eredménye, amelyben egy konkrét kulturális jelenség vizsgálatán keresztül nyerhetünk bepillantást e távoli nép gondolkodásmódjába, szokásaiba, vallásába. Azoknak ajánljuk e munkát, akik hiteles forrásból kívánnak megismerkedni az emberi kultúra egyik legősibb elemét jelentő tűz sokrétű szimbolikájával és ennek a mongol kultúrában megjelenő változataival.
Legfrissebb hozzászólások