Virágpompás lugasunkban üljük körül a tizenkét személyes asztalt, no meg a nagy tálcákon illatozó rostélyost. Mintha mindünk egyszerre szeretne válaszolni az ilyenkor szokásos “namiújságnálatok”-szerű kérdésekre. Az “Államokból “hazalátogató lányom, csak angolul értő férjének közvetíti a magyarul folyó szöveget és fordítva. Én románra próbálom fordítani a magyar és angol társalgást s közben lányaimmal persze magyarul csevegünk. Öt éves unokám a hintaszékben lipinkázik s teljes hangerővel énekeli “zimmel-zumm, zimmel-zumm, recefice-bumm, bumm, bumm !”(egyelőre csak ennyi a magyar tudása), a héthónapos pedig apja ölében gőgicsél és kézzel-lábbal “magyaráz” ő is valamit. Egyszóval leírhatatlan a hangzavar, mikor valakiből hirtelen kibukik a nevetés Aztán átterjed az egész társaságra. Ezt a nyelvet már senkinek sem kell lefordítani. Mindenki érti, de inkább teljes lényével érzi mekkora boldogság végre együtt lenni a családi asztal körül. Nézed boldog gyermekeidet, egészségesen növekvő unokáidat – így hatvan és hetven között – szülőként talán nem is lehetne ennél többet kívánni az élettől.
***
B. Tomos Hajnal alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
B. Tomos Hajnal alkotásai Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások