2017-08-16
2 perces 10
Maróti Ildikó írása
Az út során az ablakon kibámulva, villámgyorsan változó képkockák között hirtelen egy helységnév villant fel: Reménypuszta. Emésztgetjük a szóösszetételt.
Remény, ami nélkül nincs élet, puszta, ahol meg viszont semmi sincs. Végletes, furcsa szókapcsolat. És a...
Maróti Ildikó: Szép lányok és cukros bácsik
Öld meg a stricidet! - firkálta át fekete, feltűnő betűkkel valaki azt a plakátot, ahol a gyönyörű nő hirdette, hogy ő csak menő férfiakkal randizik. Nevetnem kellett. Másnapra eltűnt a plakát. Közben megtudtam, sugar daddyk - cukros bácsik - havi egy milliót ...
Maróti Ildikó: Gondolatok hőségben
Olvasom, hogy az olaszok ekkora hőség idején beállnak a zuhany alá, és amit lehet, ott csinálnak. Nem tudom, szomszédom halott-e erről, de ma mesélte, hogy a vadászgörényük éjjel rosszul tűri ezt a meleget, ezért úgy döntött, le kell zuhanyozni az állatot.
Va...
Maróti Ildikó: Mit változtatnál magadon?
A gyerekek reakciói a kérdésre, hogy ha egy dolgot változtathatnál meg magadon, mi lenne az, - nem meglepő módon - nagyon helyesek.
A vágyott változtatások: sellőuszonyok, cápaszáj, mert abban több étel fér, szárnyak a repüléshez, de alapjában véve elégedette...
Hajnal Éva: A nyári eső illata
Még néha félek felkapcsolni a lámpát. Csak ücsörgök és nem tudom rászánni magam. Húzom az időt. Ez épp olyan, mint amikor eltévesztem a lépést a lépcsőn lefelé. Mintha valami kiszámíthatatlan nagy mélység tátongana alattam. Mintha nem én lennék, csak egy kis f...
Maróti Ildikó: A lebegésről
Hát az hogy lehet, hogy lebeg a vízen, kérdezi egy szúrós szemű hölgy az uszodában. Megmutatom, hogy kell, nagyon finom érzés, mondom, de hogy neki műtötték a lábát, de nem is kell hozzá semmilyen lábmunka, és mindenki megtanulhatja. Hajthatatlan. Pedig majdne...
B. Tomos Hajnal: Újra együtt, avagy történet az egyetemes nyelvről
Virágpompás lugasunkban üljük körül a tizenkét személyes asztalt, no meg a nagy tálcákon illatozó rostélyost. Mintha mindünk egyszerre szeretne válaszolni az ilyenkor szokásos “namiújságnálatok”-szerű kérdésekre. Az “Államokból “hazalátogató lányom, csak angol...
Maróti Ildikó: Prüdériáról és brutalitásról
A prüdéria, írta Jung, mindig brutalitást takar, addig van szükség rá, amíg föl nem fedezzük a bennünk rejlő vadállatot, és meg nem tanuljuk ténylegesen kordában tartani.
Egyetlen tanárom volt, akit kifejezetten utáltam, mert mindig a szoknyánk hosszával volt...
Gergely Tamás: KIOPERÁLJÁK – AZ ELSŐ MÁSODIK SZÍVEM
Cétén voltam ma, Cété, a szót ma tanultam, a té, az a tomográfiából származik s az is valami, sőt: összetett szó, a cé, a computerből, számítógép magyarul, egészen megnyugszik az idegrendszerem, amikor az ismert magyar szót leírom.
Szóval benyomnak egy ”tepsi...
Maróti Ildikó: A vízről
A Dunában úszva hallom a kiskölyköt:
Ez nem a tenger, üvölti, és szalad tovább, mint a szerelmespárok a filmekben, de mögötte egy lány helyett az apja fut, és azt kiabálja, de, ez a tenger! Aztán abbahagyja, és a kisfiú tovább rohan fel és alá.
A vízről anny...