2018-08-19
2 perces 10
Havas Zsigmond: A macska
Dickensnek volt egy macskája, aki mindig az író asztalán ült és mozdulatlanul figyelte a mester kezét és benne a tollat. Csak akkor mozdult meg, ha az óra az esti tízet kezdte ütni. Ilyenkor kis mancsát rátette az író karjára és ütögetni kezdte. Mintha csak az...
Maróti Ildikó: Adakozási és étkezési szokásokról
Az Ismerős könyvárus, - azt hiszem, hajléktalan - télen nyáron, hóban-fagyban ül a Múzeum körúton és árulja, kevés pénzért a könyveit.
Pár napja olvastam, hogy két kislány kéregetésből két nap alatt milliókat gyűjtött össze az utcán. Neki itt vajon miért nem ...
Maróti Ildikó: Nyolcadikosokról
A nyolcadikosoktól megkérdeztem, harmincévesen milyennek képzelik az életüket. Egy srác politikus lesz, hogy megakadályozza a kivándorlást, sok oktatást támogató intézkedésbe fog majd bele, javítja a gazdaság teljesítményét, és az egészségügyet is megreformálj...
Maróti Ildikó írása
Apukája éppen azzal dicsekszik, hogy a kislánya milyen ügyesen tud már zoknit felvenni, cipőfűzőt bekötni, amikor a kisgyerek az orrom alá tolja mindkét cipőjét, hogy segítsek neki fölvenni.
Cserébe kapok majd egy szépen fejlett csigát, házastól.
Az közismer...
Maróti Ildikó: A madarakról és a zenéről
A madár akkor szólalt meg, amikor a gitáros, Estas Tonne befejezte a zenélést a gótikus templom előtt, és fütyülni kezdett.
Az énekesmadár arra válaszolt, egyértelmű volt.
Mindenki mosolygott...
Eszembe jutott, a madarakról az hírlik, nagyon pici az agyuk, ...
Kovacsics Zsuzsanna: Mi jut az eszedbe, ha azt mondom: kutya?
Kedvenc házőrződ, hűséges társad, szőrös gyereked, netán egy csaholó vadállat a sötét sikátor legmélyén? Vajon mitől függ, hogy mit látsz meg bennük?
Kisgyerekkoromban féltem a kutyáktól, mert nem ismertem őket. Amikor találkoztam velük, mindig a kerítés túlo...
Maróti Ildikó: Anyák napja
Anyák napja és "orgona virága", és giccsbe hajló, ujjal elkent felületű piros szívecskék, amiket te adtál. Emlékek arról, amikor a világos blúz átnedvesedik mellmagasságban, mert sírni kezd a kisbabád.
A meglepetés, hogy nem csak a sajátodéra reagál így a tes...
Maróti Ildikó: Az időről
Örök időt szeretnék, toppant a kis másodikos, mindig akkor van vége a játéknak, amikor a legjobb, apukám is mondta.
És a röpdolgozathoz is kellene az örök idő, bizonygatta, miután elmesélte, hogy a nagy túlerővel szemben vesztésre álló görög harcosoknak azt m...
Maróti Ildikó: Arról, amire szükség van
Ahogy hallgatom a mögöttem háborgó nő hisztérikus kirohanását, muszáj kicsit előbbre lépnem, annyira felindult.
- És képzeld, a két hajléktalan nekiállt csókolódzni. Majd fölfordult a gyomrom tőlük.
Nehéz ilyenkor nem nyilvánítani véleményt.
Igaza volt Szer...
Maróti Ildikó: Húsvét előtt
Előttem két kamaszfiú a sorban, testvérek lehetnek.
- Én most megbélyegezlek: irigy és szűkkeblű vagy.
- Jól van.
- Nem is állsz ki a becsületedért? Akkor még gyáva is vagy.
- Na és aztán? - kérdezi egy megvilágosodott nyugalmával a megtámadott.
- Én párb...