* Mire gondolt az író? *
Az ötlet egy-egy íráshoz különböző helyeken száll meg, s még csak az sem kell, hogy különösen nyugodt állapotban legyek, mondhatnám azt is, hogy állandóan bekapcsolt állapotban leledzik az agyam, s ha valami új akad, azonnal felfedezem.
Valamennyi ideig a kis Chryslerünkkel hoztam el Évát az esti szolgálatból. Könyvtáros ő is, s a két könyvtár programját – az enyémet a vällingbyivel – össze lehetett hangolni, úgyhogy hét körül beálltam a könyvtár és a kultúrház meg a templom között terecskére. S ott többnyire rádióztam, a napi információt ma is általában nem újságból, hanem rádióból – persze a svéd Kossuthból, ami független – szerzem be. Nos, ott ültem leállt motorral, évszaktól függően – Svédország: többnyire sötétben.
A nagy szem címűben a félpercest kiváltó élmény egy repülőgép útjának a követése volt, nem is tudom, hogy a brommai reptérre szállt le vagy csak körözött, az arlandai leszállásra várva, tök mindegy. Viszont ahogy általában a félpercesekben a konkrét kiindulópontból messzi, egyetemes igazságokig lehet jutni, ezt igyekeztem megvalósítani ebben is.
A Jobs a sötétben tulajdonképpen nem Vadmalac-félperces, ám a témába vágó. S hát álnaivitása során akár Vadmalac is lehetne, aki gondolja. A Jobs a sötétbenért különben extra dicséretben részesültem Jocó részéről – de hiszen értem: ő már a hetvenes években harmadik, negyedik, ki tudja hányadik generációs számítógépekről társalgott az akkori Kolozsváron, mi tátott szájjal bámultuk…
A NAGY SZEM
Malackára várt a könyvtár előtt. Figyelte a járókelőket, fürkészte az eget. Egyszer csak feltűnt az égbolton egy fényes mozgópont, a kisebbik reptér felé tartott.
„Milyen érdekes – mondja magának –, abban a kicsi dobozban emberek ülnek, minimum egy tucat.”
Hunyorítania sem kell, mert körülötte sötét van.
„Ilyen kicsik vagyunk, – gondolja Vadmalac – a Nagy Szem számára. Parányiak.”
***
JOBS A SÖTÉTBEN
Évára várok a vällingbyi könyvtár előtt a kocsiban, a kis rádióból egy Stabat mater megy, nem a Palestrinaé, hanem egy svéd, s akkor a templom harangja megszólal – a kocsit tulajdonképpen a könyvtár meg a St Tomas templom között parkoltam.
És Húsvét előestéje van, az magyarázza a Stabat matert, talán a harangjátékot is. Én ugyan nem ismerem fel, de elképzelhetőnek tartom, hogy egyházi dallam, s nem szimpla giling-galang. Lehalkítom a benti zenét, a harangjáték mindig meghat. És kontemplációra kényszerít. Közben azon gondolkozom, mennyire funkcióját vesztett az a zene vallásos zeneként, hiszen elfogytak már a hívők a gyakorlatilag ateista Svédországból. Illetve a muszlimok szívesen betöltenék az űrt, ám az egy más tál tészta, beszélünk róla legközelebb.
Megáll viszont a negyedórás várakozásom alatt két fiatal, nincsenek együtt, hanem külön-külön, amiben viszont egyek, hogy a sötétben a mobiljukat matatják – smart telefon, okos telefon talán a magyar neve -, ez az új vallás, gondolom, felkapcsolódnak az internetre, bárhol elérik egymást, mailezve imádkoznak… Eszembe jut, milyen nagy felhajtás volt, amikor az Apple alapítója, Steve Jobs meghalt, mintha az új Jézust feszítette volna keresztre a legyőzhetetlen betegség. S milyen kelendő az új Biblia, a Jobsról szóló memoárirodalom, könyvtárosként bizonyíthatom…
”Fel fog támadni Jobs?”, kérdem magamtól a harangjáték végén. A vällingbyi Szent Tamás meg a Könyvtár között a bogárhátú kis Chryslerben. Vagy… feltámadt Jézus Jobs formájában?
***
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
***
Legfrissebb hozzászólások