Komája kisápadva kérdezte: ”Mi történik akkor, ha elfogy az idő?”
Vadmalac nem értette pontosan, mire gondol. Hogy bekövetkezik az egyéni halál, lezárul egy korszak, mitől lehet annyira megijedni?
Kiderül, hogy arra érti, hogy mint a levegő a luftballonból, elfogy, elfolyik, eltűnik. Olyannak képzelte el valóban, mint egy rogyadozó lufi, még annak amorf körvonalait is látta.
”Hááát, az már komoly”, mosolyodott el magában Vadmalac.
Komájának viszont könnyedén csak ennyit mondott:
”Akkor mi cserébe többet nem pislantunk.”
***
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások