A virágüzlet közepén állt egy polcon, nem lehetett nem észrevenni. Éppen virágzott, és annyira különös a virága, hogy nem lehetett nem megvásárolni, mindegy, hogy mennyit kértek el érte, születésnapi ajándék lett.
Bikázsúnak nevezzük, ugyanis a virágüzletben Bicajoux-ként árusítják. És van neki egy tudományos neve is, hadd tiszteljem meg azzal, hogy ideírom: Calathéa bicajoux, s állítólag Brazíliából származik. Nagy ”nyúlfül” leveleinek tulajdonsága, hogy estére ”becsukódnak” vagyis összezárulnak. Kiegyenesedve olyanok, mint egy-egy lándzsa, és egy csomóba állnak össze, talán hogy egymást vagy a virágot védjék a hideg vagy egyéb veszély ellen.
Miután az üzletben nyílott virág elhervadt, hosszú ideig kellett várni a következőre. Későn érkezett, de annál többet tartott. Három egész hónapig. És furcsaságban ő sem adja alább: szép rózsaszín kelyhe van, de kicsi kis virágai nem a kelyhében, hanem a szirmok alatt találhatók. Kis fehér minivirágok, minden nap egy, és mindenik egy napig virágzik. Különös, nem?
Amikor ezeket a sorokat írom, újra van virága, s nem is egy, hanem egyenesen három. Egynek indult, aztán egy hónap után két újabb szár emelkedett – előbb a másik mellé, majd – mint ahogy a gyerekek szokták elhagyni magasságban a szüleiket – meghaladták azt. Míg az első megmaradt a levelek védelmében, a két új kiemelkedett, a levelek fölé nőtt. Hogy miért, ki tudná megmondani… A lényeg az, hogy június óta virágzik a bikázsú, legalábbis az első, s amikor ezeket a sorokat írom róla, szeptember vége van. Örvendek a hosszú vendégeskedésének, de szomorúan fürkészem, hogy megtudjam: vége a látogatásának mikor lesz…
U.i. Szövegem szerkesztésekor, október 28-án, az első virág még nem hervadt el, bár két szirma kissé vízszínű. De még születik fehér minivirága! S a két másik, a fiatalabbak élnek és virágoznak!
U.i. november 13-án: az öregecske ma becsukódott. Elhervadt kicsiny virágai mintha sírhelyet képeznének – közöttük van az ”anyukájuk”. Kitartást tőle tanulhatnak. Kíváncsi vagyok, meddig tartanak a többiek.
***
Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.
Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Legfrissebb hozzászólások