Vadmalac testéből drótok álltak ki. Különböző színű folyadékok egyrészt táplálták, másrészt meg hagyták el a testét. Vadmalac engedte a felcsereknek, végezzék a dolguk, de ő tulajdonképpen nem a saját szerveivel akart kapcsolatba kerülni. Hanem a Teremtővel, van arra kábel?
Malacka csak mosolygott, a Koma azzal vigasztalta mentorát, hogy éppen a tüdeje, a szíve révén teremtődik meg a kapcsolat azzal, akit Vadmalac óhajt, nem mondja ki a nevét.
– Lehet, hogy a kapcsolat máris megteremtődött – mondta –, olvasott ilyesmit. De fáradozása nem járt sikerrel. Vadmalac egyre csak óbégatott.
Kismalac frappáns hozzászólása zárta le a jelenetet:
– Apunak semmi sem elég.
***
Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.
Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Legfrissebb hozzászólások