A Koma mesélt. Kérdezni szokott, de hát az életét neki is el kell mondani valamikor.
Valakinek. Vadmalac meg a családja szájtátva hallgatta.
A hasonlat: a Koma úgy vélte, hogy az ő élete olyan volt, mint egy lepke röpte egy napos vasárnap délután. Részletesen ecsetelte. A lepke szárnya például világoskék volt fekete szegéllyel, az is inkább azért, hogy a szárny kékje jobban érvényesüljön. Fekete volt még a szárnyak felső csücskében a kör, az a Koma szerint az ő szemét, vagyis a világra való kíváncsi énjét jelképezte.
“Milyen szép!” – gondolta Kismalac. El is határozta, hogy a lepkegyűjteményét lezárja. Befejezi. Hiszen egy ilyen szép lepkét, mint amilyenről a Koma beszélt, nem szabad gombostűvel átszúrni.
Ám erről a felnőtteknek nem beszélt.
***
Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.
Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Legfrissebb hozzászólások