Azzal indulunk haza, hogy láttuk rakodni a “kis sárgát”, és állt benn a kőtörőnél egy számunkra névtelen kék, felbukkant már máskor is. Meg vagyunk elégedve a ”felhozatallal”.
Aztán a Kerek erdő magasságában a sétányról éppen ereszkedünk le, amikor nagy hajó motorjának a zúgását halljuk. Megállunk, mert minden ilyesmi érdekel, minden spektákulum, s hát tapasztaljuk, hogy elindult a kék, a ”névtelen”. Kék a hajótest, eléggé kopottas a jármű, zászlója nincs – hogyhogy? Annyira közel kényszeríti a szoros, hogy el tudjuk olvasni a nevét: Baltic Sprinter. Na jó, akkor ez is megvan, közeli ismeretségbe kerültünk.
Ám ez semmi! Alig lépünk kettőt, fentről is motorzaj érkezik, a faágak sűrűsége ellenére észrevesszük egy nagyobb hajó testét. A Jehanderre gyanakszunk, de meglátjuk a fehér ”csipkét” a hajó orrán, akkor ez a Jennifer… A Jennifer szokott állni ott, ahol ma a Balticot töltötték, az ő ”helye” volt számunkra eddig, régi ismerős tehát.
Már második éve figyeljük, tudtuk a menetrendjét. Az már a nyár előtt változott, előbbre hozták az indulását, majd kimaradt a hajó a nyáron, nem tudtuk, miért? Befejezték volna a munkálatokat Färingsön? Szabadságra mentek a matrózok? Esetleg karbantartás miatt vonták ki a forgalomból a Jennifert meg a Jehandert? Nagy volt a csend, üresebbek lettek a napjaink. Mert mi viszont nem tágítunk, naponta kijárunk Mälarunk partjára…
Kicsit mintha elárvultunk volna, más szóval… De aztán valamikor október elején megjelentek újra. Előbb a Jehander fújtatott el, hol felfele, hol lefele tartva. Megnéztük az interneten a menetrendjét: Ekerö meg a Värtan-kikötõ között hordja az építkezésekhez a sódert. Utána meg a Jennifert láttuk beállva a kőtörőnél, éppen nem töltötték, viszont nyilvánvalóan beindult a munka. A kis sárga hajó meg szorgalmasan hoz-visz, többnyire teherautókat a munkatelepre, épül ugye, az alagút, amely a fővárosi körgyűrű része lesz.
Szóval mintha a mi életünk is megpezsdült volna… Volt már mit figyelni: lesni a felső sétányról, hogy hajó van-e beállva, megpakolták-e már, megvan-e a három homokkupac a tetején, mennyire új a finn zászló a parancsnoki híd mögött, hova lett a svéd zászló az orráról…? Szóval normalizálódott a Mälar-parti sétánk. Kiteljesedett. Mert kitárul ugyan a kép számunkra a maltesholmi strandon, de azért a nagyvilág, értem alatta Ekeröt, Värtant, a hajók, hajóink révén úsznak be az életünkbe.
***
Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások:
Gergely Tamás: LÚDFÉLELEM – – Mälar-parti séták 1.
Gergely Tamás: SZÁRNYASZEGETT LÚD – Mälar-parti séták 2.
Gergely Tamás: BELARUSZ – Mälar-parti séták 3.
Gergely Tamás: ELTŰNT A NAPRAFORGÓ – Mälar-parti séták 4.
Gergely Tamás: KICSI KIS JUHARFÁNK – Mälar-parti séták 5.
Gergely Tamás: GAZ – Mälar-parti séták 6.
Gergely Tamás: SZÜRKEGÉM – Mälar-parti séták 7.
Gergely Tamás: DÚDOLÓ – Mälar-parti séták 8.
Gergely Tamás: ÉLÉSKAMRA – Mälar-parti séták 9.
Gergely Tamás: SÁNTI – Mälar-parti séták 10.
Gergely Tamás: A GONDOSSÁGRÓL – Mälar-parti séták 11.
Gergely Tamás: ESKÜVŐ A RÉTEN – Mälar-parti séták 12.
***
Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).
Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
*
Kötetei
Módosítás (novellák, történetek, Forrás-kötet, 1981).
Latorcza kontinens: a döbbenet egypercesei. Marosvásárhely: Mentor, 1998. 88 p.
Torokcsavar (regény). Illusztráció: Maurits Ferenc. Csíkszereda: Bookart, 2010. 238 p.
Szépvölgyi mesék (meseregény Damó István rajzaival). Százhalombatta : Üveghegy, 2014. 46 p.
Vadmalac és a kitartott magas Cé (félpercesek). Százhalombatta: Üveghegy, 2015. 86 p.
Ki eteti a sirályokat? (anekdoták). Százhalombatta: Üveghegy, 2016. 134. p.
Fifi. Egy illatcsepp története (meseregény Damó István illusztrációival). Százhalombatta: Üveghegy, 2017. 38 p.
Az én Koreám (memoár). Százhalombatta: Üveghegy, 2018. 202 p.
VérHárs (két monológ). Százhalombatta: Üveghegy, 2020
Gergely Tamás KI ETETI A SIRÁLYOKAT 99+1 anekdota című kötetéből
*
Legfrissebb hozzászólások