Keresem a szavakat és a szó közötti állományt. Kinyerni belőlük a sárga boldogságot. Nem, vagy csak alig megy. Eljutok értelmezhetetlen összefüggésekig, mint mondjuk egy tányér pörkölt sárga galuskával a konyha viaszosvászonnal fedett asztalán. Ebédelés iskolába menetel előtt. De az iskola már nem boldogság; az iskola a gyermek hivatala, a tanító az állam képviselője; a katedra fölött jó esetben ott az ország színes címere, rosszabb esetben egy fénykép… egy arc, aki bejött az osztályba. De túl messzire mentem. Nem egy fél évszázaddal ezelőtti kor életérzését akarom megragadni, csak a homokból kiszitálom a nemesfémet. Maga a viaszosvászon se szép. Senki se találja szépnek. Talán kockákba rekesztett virágok ismétlődései. Akár a paplan. Az sem szép paplan; olyant lehetett akkor kapni, és voltaképpen minek kéne szépnek lennie? A boldogság nem a paplanban, hanem abban rejlik, ami a paplan és a lepedő között van, vagyis az álomban. Az újkori álmok nem olyan szépek: túlsúlyosak valahogy; könnyedségükben is ott a szomorújáték. Van például egy tolószékes rádióamatőr. Ennyi a valóságalap. Álmomban ezt a fiatalembert vágom ki tolókocsistól kartonból, színes sztaniolból karácsonyfadísznek, de ez már újkori álom, a kacatok, ruhakupacok, cédulák, por közé való felébredés “ígéretével”, de most tényleg nem a boldogtalanságról akartam írni.
***
Cselényi Béla alkotásai a Lenolaj.hu oldalán.
Cselényi Béla alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán.
CSELÉNYI Béla: 1955. április 4-én születtem Kolozsváron. A mai Apáczai Csere János Elméleti Líceumban tanultam 1962-től 1974-ig. Ezt követően Kolozsváron voltam játékgyári munkás, helyettes segédkönyvtáros, munkakönyv nélküli tejkihordó. A Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja, titkára, vezetője voltam a ’70-es évek közepétől annak megszűnéséig. A Magyar Műhely munkaközösségének tagjaként sokáig az avantgárd alkotók közé soroltak. Erdélyi létemre, a vajdasági Új Symposion szerzőgárdáját tekintem mestereimnek, elsősorban Ladik Katalint és Tolnai Ottót. 1987. december 23. óta Magyarországon élek. 1988—2007. között a Magyar Rádióban, 2007-től a Magyar Távirati Irodában sajtóarchívumi, illetve adattári dokumentátorként dolgozom. Eddig hét verses könyvem és egy rövidpróza-kötetem jelent meg.
Cselényi Béla szerzői odala: http://cselenyi.atw.hu/
Legfrissebb hozzászólások