Kérdezi Vadmalac, hogy ezt ki csinálja? ”Mitől ki is, meg be is?”
Magától kérdi, s válaszra nem kíváncsi, se a magáéra, se esetleges máséra. Illetve tudja. Tudná, ha akarná, de úgy dönt, nem nyitja meg annyira a tudatát, hogy meg is fogalmazza.
Ő már ilyen, szkeptikus öreg.
Olyan ez, mit amikor a cica csak félig nyitja a szemét. A másik felével vár még, vár.
“Szóval hogy azt akarják, legyek olyan, mint ők, én meg kiválok szívesen.”
Nem most jött rá az ellentétes irányú mozgásra, ám ezúttal összegez.
Volt nekik is egy macskájuk, onnan ismeri őket. Aztán egy szép napon, egy csúnya, morcos, ellenkező napon eltűnt nyomtalanul. Fogalmuk sincs, hová lett.
***
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások