Az ágyban feküdt, de szívesen mutatta, hogy ott ”valahol lent” húzódik az a nyugtalanság-hullám, amelyiket inkább kéknek képzelt el. Miért, maga sem tudja.
”Lecsúszott bokáig?” – kérdezte a komája, aki mindig is konkrétabb, mondjuk úgy, földközelibb volt. De nem, nem bokánál kell keresni. Vadmalac valahogy úgy érezte, valamiféle megmagyarázatlan szplín nyugtalanítja. ”De mégsem az, nem nőies, nem kapcsolható nemhez, semmihez tulajdonképpen.”
Miért nem… ”Nem vagyunk a Freud klinikáján.”
Meg: ”Sem a századvég nem szorít.”
És: ”Kínoz az öregség?”
***
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások