2024-12-23
vers 10
Bábel Antónia: Játékbolt
Egyszer volt, tán igaz volt
Utcasarkon állt egy bolt.
Ablakában kisvonat,
Baba fején dús fonat.
Mackó ül gyapjú pléden,
Talán mézre vár éppen.
Kocka váron kis zászló,
Katonáin kék csákó.
Toronyból int hercegnő,
Szőke haja földig nő.
Nézd, amott egy h...
Nyírfalvi Károly: TIZENHÉT HAIKU A LÉTEZÉSRŐL
csatakos arcom
visszanéz összezavart
pocsolyák tükrén
csigalépcsőn jár
haza a jótékony csend
és a nyugalom
lódenkabátom
összefogva végigro-
hanok a téren
felemeli a
kezét elszámol tízig
és lesújt vele
nézd, hogy egymásba
simul a kérges tenyér
és ...
Albert Zsolt: Kecske keksszel
Hallom, ahogy a szó darabokra hull,
s nyomot hagy vándorló tetemed,
néhány kör után ingyen égbe száll,
huppanva vágódik a rozsdás vonat ablakán.
Hiába figyeltem, sikerült újra lekésnem,
pedig ez megint az utolsó perc,
ami valahogy újra megtörténik velem,...
Shogór Susana: Valahol
ahol
a hatvankettedik emelet
teliüveg falán kinézve azt hiszed
nem vagy a földön, de az égbe sem,
ahol élesen törik meg irodád falán
a délelőtti napfény, s halkan suttog a légkondi
ott állsz
nézed íróasztalod karcmentes lapját,
rajta computered, munk...
Keszthelyi György: Korcs társulat
Január közepén új zöldövezet,
lilahagyma – könnyfakasztó tavasz,
(szökni próbáló emlékezet?)
korzó, promenád a konyha szűk sétánya,
az egykor búskomor, sötétbarna
olajfesték felett élénk téglafal,
karnyújtásnyira apró nap ocsúdik
domború, tejfehér üvegb...
Kapui Ágota: Hagyaték
romló szemmel
áttörölt tudattal
messiást váró
végső akarattal
millió darabra
osztható a lélek
benne lakó tájak
szétmorzsolt vidékek
madarak csőrében
tovaszálló jóság
oszthatatlan egyből
szertehulló morzsák
***
Kapui Ágota Sepsiszentgyörgyön szület...
B. Tomos Hajnal: KÉSEI DÚDOLÓ
álmok, álmok,
kamasz-keblek-hajtotta
tiszavirágok
farkas-napok
egén felhő-bárányok:
riadt áldozatok
sejtelmek voltatok,
emlékkönyvbe préselt,
dadogó dallamok
álmok, álmok,
mint lemetszett karok,
miért fájtok ?
Márffyné Horváth Henrietta: Felnőttesdi
Megvillan a remény egy kis sarokban
elbújva, keresem tűz, víz, jéghideg.
Gyermekké változom, vagy az is voltam
mindig, ha én sem, akkor ki érti meg,
hogy mi játszódik le naponta köztünk.
A ránk gabalyodott fényes lánc hamis,
illúzióként hint szemünkbe ál...
Szuhay-Havas Marianna: Ha nem vagy itt
hiányod felkiált,
és tájba vágva int,
ami vakság kiszállt,
lyukakat rág megint,
se napsugár, se színek,
így játszom kedved szerint,
kint omladoznak díszek,
míg a mindenség legyint,
de bekattan kedvesen,
hogy íveid fölé hajolva
majd mézízű nyelveden
...
Hajnal Éva: Csend-dal
Vannak csendnapok
perceg életem
percek andalognak
itt a perceken
és átcsorog a csend
e hosszú alkonyon
mint lusta szóözön
a papírlapon
csermely csordogál
apró szótagon
madár röppen át
bársony mondaton
néma gyöngyszemek
szétgurult napon
tél így té...