2024-12-23
vers 10
Oláh Tamás: A fájdalom emlékei
Erre emlékszel majd mindig:
mikor fájdalmad volt az egyedüli bizonyosság, hogy vagy,
és megalázott tested
idegszálaiból kiáltozva futottak szét kínod morzejelei,
nem felejtheted a vér-nyál és a sós könny-lé egymásba kevert ízét,
torokhangjaidat követő si...
Kapui Ágota: Csak az a fekete autó
A kommunizmus áldozatainak emlékére
Csak az a fekete autó ott a sövény mögött túl a lámpa hal-
vány fénykörén ahol a póznák árnyéka a földre zuhan mie-
lőtt még eldördülne a pisztolylövés mielőtt még léptek dü-
börögnének végig az úton mielőtt bedőlne a ke...
Shogór Susana: Elszakítva
nem közel, de mégsem elég távol
idegen, de mintha saját részem
felismerem, de mégsem ismerem
ő kép
én szó
elég távol, de mégis közel
saját részem, de mégis idegen
nem ismerem, de mégis felismerem
én szó
ő kép
elszakítva
föld és ég
közöttü...
Hornyik Anna: Tava(sz)-él
Mint a védtelen sziget
az óceán közepén,
mint az ébredő vulkán
a hegy ormán,
újra felrobbannak a
betűk bennem.
Az álmos fehérséget
felváltja a sárga és a kék,
lekiáltom az égről
a szabadság
szürke fellegét.
Hallomások és látomások
között újra ébred...
Márffyné Horváth Henrietta haikui
jégbezárt tóban
szunnyad a nyári öröm
fagyott emléke
*
Egy baráti kéz
átlendít, magunk által
emelt gátakon.
*
Ki áll ki értem,
ha én ülve maradok
a lét szószékén?
*
Szívtelen ember
másik életre vágyik,
új donort keres.
*
Járókeretbe
foglalt cs...
Kapui Ágota: Két személyes névmás
Két személyes névmás
egyik te másik én
kik egymás mellett ülnek
a világ peremén
egy állítással szemben
egy örök tagadás
egy perlekedő száj és
a konok hallgatás
így lesznek ők egésszé
két félből egy anyag
mint mesteri tenyérben
kancsóvá gyúrt agyag
...
Oláh Tamás: Óriásnő
Azt mondták rólad
Te vagy az Ős-anya,
a kelő napból kilépő
megtestesült fény,
a ránk boruló hús-sátor,
csupa lomb,
csupa láb, csupa kar,
álcázott márvány istennő
egy antik templom díszletében,
az ébredező sejtések,
a kéjes álomképek látomása.
Felhőj...
Szentjánosi Csaba: Királynők!
A királynők nem csak a történelem lapjain születnek,
igaz megtanítják őket azzá válni,
de én láttam királynőket (igaz nem sokat),
olyan lélek kigőzölgéssel, olyan eleganciával,
ahol mozdulatukra ráült a pillanat,
nem jártak a talajon, hanem libegtek,
hor...
B. Tomos Hajnal: SZÍN(EK)RE LÉPÉSEM
No jó: még elkísérem
utolsó útjára
ezt a hócafatot,
rostokolok kicsit
a kidőlt vének fejfa-tuskóin,
mint aki nem hiszi el,
hogy szinte egyedül menekült
a fanyűvő télből -
aztán jöhet egy újabb
madár-keringő,
ideges-boldog forgószél
a nyáladzó ágak k...
Shogór Susana: Üzenet
madarak üres fészkébe
telepszik az arctalan félelem
mikor a szürkületet az este elnyeli
bárhol vagy akkor
egy testetlen
pillanatig te sem létezel
az őscsend üzen
talán nem lesz ősrobbanás
nem lesznek földek egek
vizekben nem lebegnek
majd planktonok
...