csatakos arcom
visszanéz összezavart
pocsolyák tükrén
csigalépcsőn jár
haza a jótékony csend
és a nyugalom
lódenkabátom
összefogva végigro-
hanok a téren
felemeli a
kezét elszámol tízig
és lesújt vele
nézd, hogy egymásba
simul a kérges tenyér
és a kemény bot
lehúnyom szemem
és begombolom szűkre
szabott életem
üres zsebemből
száraz morzsát szórok a
kihűlt galambra
vékony zsinóron
függő lámpák a holtat
bevilágítják
művirág virul
és hervad szeretteink
múlékony sírján
tekeregnek az
ég felé mint őrült híd
föld és ég között
engedj olvasni
pórusaidból te vén
aggastyán, te bölcs!
a mészfehér ég
alatt félholt fa mesél
a villámlásról
egyetlen egy fa
ágas-bogas sziget a
sziget közepén
sorban állnak a
fák összefogódzva
egymást segítve
töredékek a
réten hínökei az
egykori fáknak
állnak párban, mint
királynő és a király
holtáig együtt
vizek sodrában
ágak, törzsek, rönkök, meg-
annyi áldozat
Legfrissebb hozzászólások