2024-12-25
vers 10
Szentjánosi Csaba: Tengerpart
Vizes póló versenyt rendeztek
a tengerparton a sziklák,
kőruhájukat az évszázadok alatt,
szépen leáztatták,
a teknősök is magukra vettek
régen egy melltartó darabot,
ahogy a fűrész foga remegve
a fa-nyakába harapott,
a kis csónak…csak a tenger száj...
Kapui Ágota: Ébredés
Beléd feledkezem, ó, virradat,
megküzdök érted a tátongó magánnyal,
fények fürdetnek vánkosok ölén,
kertemben nyár van, lelkemben madárdal.
Csended öblében megmerítkezem,
és bőrömön hűs nedvet hagy az éjjel,
míg csigolyámon selymek futama
millió sejtben...
Nászta Katalin: Nem kérdés
az egyszeregy a tiszta
egy életem-halálom
ez a mindenség titka
hogy elmegyek az oly világos
mint az hogy ti sem maradtok itt
hogy utána hol leszünk
együtt-e vagy külön
az már Istenre tartozik
ha abból kellene összerakni
a mennyet
amennyit
itt lenn s...
B. Tomos Hajnal: PÁROS TÁJ
Valamit megszerzett belőlem
a látvány,
amint tenger a parttal összeér
mint két egymásba simuló
hűs tenyér,
ottmaradt egyszer
ízekre szedett lényegem,
mint tettből a könnytiszta
értelem
s azóta mindent,
mit érintek, tudatlan,
látószög árnyalta kép,
...
Márkus László: a nő hét illata
gyöngyvirág
kislányként
csacsogásod
csal
szelíd
mosolyt
arcunkra
*
ibolya
tiniként
srácokat
csábítasz
táncba
*
jázmin
nőként
sokakat
viszel
majd
bűnbe
miközben
szíveket
taposol
össze
*
liliom
hű
társként
férjedet
emeled
egyre
fel...
Cselényi Béla: Számnevek verse
évszámok
szép emlékeim csuklócédulái
rossz emlékeim lábcédulái
mindent felcímkézek
megannyi utalás
elegendő csak egy számnév
s onnan eljutok akárhová
de hiába írnék sor- vagy tőszámneveket
senkit se boldogítanék
s gyászát se ráznám fel
csak lehunyom ...
![Oláh Tamás: Nagyvárosi szimfónia[1]](https://lenolaj.hu/wp-content/uploads/2017/06/budapest2.gif)
Oláh Tamás: Nagyvárosi szimfónia[1]
A városi világítótestek
fénykörük rabságában még
erejüket vesztve pislákolnak.
Tócsák tükrében
tépett fák, mállott falak
köszöntik a derengő hétköznapot,
langy lég fodrozta képükben
a kopott jelen tekint vissza.
A sebzett házfalak közt tör utat,
csiko...
Nászta Katalin: Múzsáknak
És mit mondjak még?
Ahogy Radnóti tárgyai
összenéznek...
emlékszel?
Úgy vagyok hálás az ihletért.
És mit mondjak még...
Szomorúak kik lent ragyognak,
de ragyogásuk idáig ér.
Őket is ismered.
Ki olthatná ki
ragyogásukat?
Mit mondjak még?
A reggel ve...
Albert Zsolt: Szakadt vitorlák
Úgy megy az idő,
hogy percekre törve
szótlan állva hagy,
pedig emlékszem
tegnap reggel
még jönni láttalak,
s mint ketyeg óránk
másodpercenként
évekre megáll,
vörösen égő szárnyain
égre száll a néha nap.
Kék tintában ázva
s lapjaimba zártalak,
de m...
Keszthelyi György: Záróra
Keseregni illik
a kajla fák tövében.
Annyi kő, vésett, fekete tetem,
évszámok, névsorok, statisztika,
vigyázzállásban, kötelező módon,
mert erre késztet a csiszolt nosztalgia.
Pedig itt egyetlen lakó sincs,
halmazállapotok vannak, statikus kötődés,
sej...