2024-12-25
vers 10
Oláh Tamás: Pesti képek
Mottó:
„Ami lehetett volna s ami volt
Egy célba fut és az mindig jelen van.”[1]
1.
Egymást üldözik
a hajnali villamosok,
a csattogó kerekek zaja,
a krákogó kukák hangja,
kel birokra az álomképekkel,
az üveghólyagokban sápadó
utcalámpák fénye
kutatja...
Mórotz Krisztina: Zsófi
Körtét lopott, édeset.
Kirakta a napra, érjenek
piros belűre, azt szerette.
Az ütések nem fájtak, érezte,
valami forró csurog végig a lábán.
Hét éves, az anyja veri, de nem
a pofon fáj, a csengés utána.
A körtét a kezében szorítja,
ujjai közül lé csoro...
Gősi Vali: Mindörökké ősz
Megint úgy érzed, vége már…
Oson az ősz elől, szökik a nyár,
nyomában fénytelen sötétség terem,
és a fekete, ködfátylas éjeken
megcsikordul benned újra a félelem,
ahogy a kozmikus éteren
a holtak - küldte elmúlás árnya vár,
les rád lopva, hidegen, ezen ...
Csák Gyöngyi: VÉGKIFEJLET
Nyár
Szomjazik a föld.
Hiába, nem tudok több
esőt csinálni.
Vád
Kardélre hány a
vérengző szó, hiába
suttogja: szeret.
Sóhaj
Milyen nehéz meg-
tartanom arcod nemes és
büszke élét.
Korbács
Suhintja akár-
hogy levelet hoz, fakaszt
ezer virágot.
Kí...
Shogór Susana: Hívogató, szép üzenet
ne érkezz bármelyik vonattal
akkor gyere amikor a peronon várlak
ne hozz semmit
de magadat egészen
ne szólj
csak ha igaz a hangod
ne viselj álarcot
nem igénylem a maszkot
vesd ki magadból
a gőg köveit
forraszd be
mardosó sebeid
szükségtelenek a tár...
![Keszthelyi György: Homlokszemcsék [ 1. ]](https://lenolaj.hu/wp-content/uploads/2017/05/ferfi_zakos.gif)
Keszthelyi György: Homlokszemcsék [ 1. ]
( a lírikus definíciója )
Egy borús, töprengő arc mögött óhatatlanul költőt sejt az ember.
A fekete kalapkarima árnyéka a keskeny orrnyergen úgyszintén rímgyanút kelthet.
Ámde megtörténhet, hogy korabeli szépiafotó sajátos patinája
Kubikost,
Írnokot,
Hul...
Oláh Tamás: A költő arcai
A fiatal Baudelaire[1] arcán
még minden vonás vonzó,
szemöldöke
lágy ívben enyhül,
s élénk pillák fölé borul,
fekete, elrévülő mély szeme
simogatóan ölel át
karcsú testet,
csípők párnáit követi,
s lágyan, fürkészve hull
árnyas völgyekbe,
az ironikus...
Paulovics Tamás: FOHÁSZ
Mióta eszméltem álomvilágban éltem.
Hol jó a jó és rossz a rossz,
fehér-fénylő az igazság,
pince-mély fekete a hamisság
Ó én mindig jót akartam,
ami végül rosszá változott
és arcomra rákövült a szégyen.
Ó Uram adj még időt és erőt,
helyrehozni amit elr...
Nászta Katalin: A kocka titka
csak aki nem akarja
az nem tudhatja mi lakik bennem
nem vagyok rubik kocka
akit ha kiraknak hat színben ragyoghatna
a belsejében ha szétszeded
nem találod a lényeget
elrejtette aki alkotta
s titka kimondhatatlan
de odaadta neked a burkát
amivel kedved...
Fellinger Károly: KISGYEPFÖLD
a nyugalom kiöltött nyelvén
parázslik békességünk
Illés szekerén heverészünk
az ég az istenadta ég meg belekékül
árnyékunkba is belelépünk
cipőnkre ragad valami belőlünk
a mindenséget elvehetik előlünk
maga a nyár
úgyis csak álommá őszül
*
Fellinger ...