2024-12-25
vers 10
Shogór Susana: Mértéktelen
ha karom nem ér el
mindegy mekkora a távolság közöttünk
egyetlen tétova mozdulat választ el
vagy mérföldek és tengerek
szívem falából felfakad az üresség
szomorú vére
***
Shogór Susana alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Sógor Zsuzsanna költő Balassagyarmat...
B.Tomos Hajnal: KEDD REGGEL
Idővel a fák génjei
kincset teremnek:
valahová kiürítik
a klorofillt
és arannyal töltik fel
a leveleket,
mint ahogy az emberek
barna-fekete hajzata is
egyszer ezüstté nemesül.
Erre gondolok most
s az "ősz" szavunkra,
miközben kitolom a kukát,
hogy ...
Keszthelyi György: Köztes övezet
Vörös síkidomok a magas lugasban,
a város legalján láncos kuvasz nyüszít,
a járda kockakövein ordenáré alsók,
taplószáraz lepedők, takarók,
sóvárgó varrónők gyászos zokszavai
boncolgatják a ráfizetés fokozatait.
Én meg csak úgy, ahogy annak lenni kell,
...
Szentjánosi Csaba: A nő, amikor otthon volt
A nő hazament,
lefolyt kabátja róla
a fotel karfájára,
lerúgta cipőjét,
mint egy versenyfutó,
átugrotta a szobát,
hogy a kanapéba essen,
a nő, ahogy hazaért,
a kapcsoló kinyújtott nyelvét
a sötétben is megtalálta,
a szék két bikaszarvát megfogta-
és...
Nászta Katalin: kis dal
lehajlik feje / fűszál az istenadta
emeli újra / nap süti / szél borzolja
hajlik a szára / szárból van / csakis abból
zöld még / de sárga lesz majd
világnak nem virága
simul a talpak alatt / elterül
mégsem árva
nincs nála simább aljzat
nincs hűsebb / n...
Millei Lajos: Létem íve vagy
1
Álmaimban visszatérsz még néha,
a nyár mosolyát hozod el nekem,
s érzéshegyem málló maradéka
elmémre hull, hát eltemetkezem.
Látom, amint felragyog az arcod,
és fényvillámot szór a szép szemed,
ívével a szívfalamra varrod,
hittél engem, míg telt ...
Márkus László: Indiánnyár
Nézd, a nyár halott.
A levelek színes jelmezbe bújnak,
kifut az élet a tájból.
Pár kései virág még rád kacsint,
bár az ítélet megszületett.
Hófehér szemfedő borul a tájra,
alatta a tavasz szendereg.
2017. 10. 20.
Márkus László alkotásai a Lenolaj.h...
Oláh Tamás: Száz példányban
Bűvölten nézem, ahogy
száz példányban futok az interneten,
nevemen él, s dolgozik
a szorgos időben sok más személy.
Életkorom is különböző,
az egyik lap szerint most volt az esküvőm,
igaz a féltő vad ölelések nem velem estek meg,
a másikon azt olvasom
...
Albert Zsolt: A pusztulás szimfóniája
Dalra fakadnak az éhezők
a széteső mohás föld alól,
s felhőpapucsban menetel
a féreg, fába szorulva rég
s ordítva fejszével gyalul
s dalolja, jajongja, mindenét.
Korhad a fa, fáradtan földre dől
gödörbe ássa a nyár gyönyörét,
sovány tenyerek ölelik hal...
Somorčík Szombath Rozália: Szél
A városból érkező szél az
erdő kinyújtott karjába ütközik.
Az asszony arca naptól piros és a dühtől.
Várja a halált, vagy a férfiét.
A szél hangokat hoz: zenét, autózúgást;
belőlük lesz éjszaka a fény.
Nem megy oda, ahol a férfi van,
hátha közben ...