2024-12-21
vers 10
Keszthely György: Akasztott kabát
Hét végén mintha
az ősi igazság számai
határoznák meg a valós összeget.
Süllyedések, emelkedések,
menekvések sáros lábnyomai,
ajtó sarkára akasztott kabát –
megadom magam.
AK–47,
átpasszírozott életvitel,
hasadó fegyverszünetbe hulló
fehér galambok.
...
Szentjánosi Csaba: Pécs 4.
Az ember elmegy egy hétre,
és lehibernálja a város,
közben persze szorít az új cipő,
forró a lángos,
az élmények ringlispíljén,
szépen kizuhannak a napok,
persze a telefonon keresztül
becsörög a világ: hogy itt vagyok!
mert az utazás „becsap”, hiszen
...
B. Tomos Hajnal: MIUTÁN ELMENT…..
Miután már nem lehetett érteni suttogását
s a kiskanál érintésére
nem nem nyílt ki ajka,
asztalán ott maradt
a nefelejccsel díszített teásbögre
és szeletnyi kenyere,
mint ki nem szolgáltatott ostya-
otthon pedig a három kislány,
kik évek múltán
csak a...
Márkus László: Pünkösd – Triptichon
Pünkösd reménye
lelkünkben bimbózik. Friss,
üde és szerény.
* * *
Fogadd magadba
Pünkösd szellemét. Tápláld
és szítsd fel tüzét.
* * *
A Pünkösd színes
virága lelkünkben nyílik.
Vázája testünk.
*
Márkus László alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
“M...
Keszthelyi György: Valaki belép
Valaki belép az első ajtón,
kinyitja a második ablakot,
majd átsétál az utolsó szobába.
Történetesen éppen ott lángolok,
hiába csüngedez a záporeső lába,
perceken belül hamuvá égek,
szerteszórnak a megjátszott alázatok,
vagy a magasztos felsőbbrendűsége...
Hajnal Éva: öltözködő
hűvös nyárban felöltöznék
zöld erdőben rejtőzködnék
elbujdosnék madárdalban
nyárillatú rőt avarban
nyárillatom hazavinném
szívkuckómban melengetném
átölelném lelkem ágyán
ringatóznék muzsikáján
Hajnal Éva Komlón született, édesapja tragikus h...
Márffy-Horváth Henrietta: Anya-módi
Ha két kezed átkulcsolja a nyakam,
rajtam a világ legkedvesebb sálja van.
Ha fejed vállamon pihen,
odaéghet a hús a tepsiben,
nincs olyan, ami fontosabb nálad.
Ha kell simogatom a hátad,
a leckédet én fogalmazom,
filózok a matek halmazon,
este nyolckor...
Keszthelyi György: Sejtekre bontott színpad
Mögöttem fekszik a stilizált kontúr,
összefércel egy útmenti fával -
széle és hossza szinte végtelen.
Évgyűrűkre, sejtekre bontva
bevárja azt a magasztos órát,
amikor a merev, mértani háttér
rikoltó-vörös pipacsmezővé válik -
olyankor felkúszik a lenyug...
Keszthelyi György: Átgyalogolnak a népek
Átgyalogolnak a népek
két megváltás között
az életvonalon.
Tolakodnak és nyavalyognak,
mint hascsikaráskor
a puffadt belek. Tuszkolják, lökik őket,
csapkodnak, forgolódnak
az épület előtt.
Munkához fognak a gyepmesterek,
becserkészik a
veszetteket. L...
B. Tomos Hajnal: ADAGIO
kilépek a stégre
hazaérek
leírok pár sort
feledés ellen
tablettát veszek
kipipálom a veszteségeket
a halhatatlanság percét
még forgatom keveset
a leszelt nap
utolsó falatját
szabad kószálásra
engedem pillangóimat
meggyújtom a sólámpát
segítem páro...