Az ember elmegy egy hétre,
és lehibernálja a város,
közben persze szorít az új cipő,
forró a lángos,
az élmények ringlispíljén,
szépen kizuhannak a napok,
persze a telefonon keresztül
becsörög a világ: hogy itt vagyok!
mert az utazás „becsap”, hiszen
ugyanúgy él, költ az ember,
a Nagymama az égen – hogy
ne essen le – mennyi felhőhabot felver,
az ember elmegy egy hétre…
de közben egy más időbe belelép,
a bankautomata adja – hogy vigye pénzünk,
mégis káprázatos a jutalék,
és amikor este feljön a Dzsámi
egész holdja, és csiklandoznak a fények,
amíg elárulod szívednek boldogan,
hogy itt vagyunk… könnyezve félrenézek.
Feleségem, gyermekeim, Édesanyám, Édesapám (aki régen elment már), Nagyszüleim múltfigyelme-fegyelme, vagyis a családom (***), könyvtáram, folyóiratokban való megjelenéseim: Magyar Napló, Hitel, Art’húr, Lenolaj, Somogy, Parnasszus, Spanyolnátha, Kortárs…stb., Pályám koordinátorai: Pintér Tamás, Jóna Dávid, Bella István, Turczi István, Döbrentei Kornél, Cságoly Péterfia Béla, 52 évem, verseim, mások versei, barátaim, munkahelyeim, gyülekezetünk…mind egy kis életmű relikviái, ALAPJAI, nélkülözhetetlenségei, Isten ajándékai-AKIK, amik meghatároznak, alakítanak, vallomássá emelik mindazt amit megpróbálok eldadogni…hála, köszönet ezért!
Legfrissebb hozzászólások