2024-12-21
vers 10
Keszthelyi György: Kérvénytelenül
Azért mégsem úgy, futószalagon,
előre megszabott kiszerelésben,
nem parkolókban, zsúfolt tereken
töltöm a helyet. Egy rendőri pofon
sem több, mint egy szúnyog vérvétele.
Nincs karmesterem, aki csak beint,
és azonnal cibálom a vonót,
senki sem tukmál rám...
Oláh Tamás: Korona a víruson
A lélegzet szilaj kedvvel,
szabadon száll
barátból, ellenségből,
és telepszik ránk
bűntelen,
így vész el a jó, ha győz
rajtunk a silány.
Szép szemű unokám,
hevesen küzdve félelmével,
keze művével ragadta meg
az ártó vészt.
Meddig uralkodik majd
raj...
Kolumbán Jenő: A hiány énekei
Nélkülednek nincsenek képei.
Az ürességet hogy jelezhetem?
Táguló tereim jéghidegek,
köröttem most is minden idegen.
Egy kezet kerestem életemben,
amit bátran megfoghattam volna.
Csak a semmi lebegett előttem
árnyékként, mintha hozzám hajolna.
***
...
Shogór Susana: közbeszéd
mindamellett nyilvánvaló,
hogy tulajdonképpen egyértelműen
meghatározhatatlan összefüggések
állnak a háttérben az átláthatóságot
megakadályozandó,
ámbátor
tisztán látható az események
oksági összefüggéseinek feltárására
irányuló azon szándék, melyet
k...
Márkus László: Ej, te kakukk
Kakukk szól a körtefámon,
nekem jósol, de nem bánom.
Számolom, hogy mennyit kiált,
jaj de rövid így a világ.
De megtoldja fél tucattal,
nem is kakukk, hanem angyal.
Ennyi évvel mit is kezdjek,
új világ tárul fel bennem.
Felkapom a kalapom,
indulnék, d...
Kiss-Teleki Rita: Mesélni tudna
Talán az udvar, az mesélni tudna,
mert a tetőt egyszer már cserélték.
A takaró sem az a régi dunna,
és már a bútorok is másfélék.
A függöny is porosan lebben,
ez sem az már, mosva sincs,
és eltűnt a kedvencem,
az a szürke, rozoga ajtókilincs.
Talán az ...
Bélay Krisztina: Fehérre festett szín
Fehérre festettél, pedig színes vagyok.
Vörös bársonyfotelben, összehúzom magam.
Egészen könnyűre,
mint gombóccá gyűrt selyemkendő.
Ha nyakadba kötnéd, rád fonódna,
hangod sem maradna.
Az én nyelvemen tudnál csak szólni mások felé.
Finom lennél, illatos...
Hegedűs Rita: Február
Fagyosan illan a szél
étek után kutat
rejtekéből a vad
verébhad röppen szerte
szépülni vágy a táj
kalmár félelme
riogat, jégbe zárt magány.
Valami készül mégis
magocska éled lenn
szárnyat bontva
sóhajt szólva
kandikál félszegen.
Hópihe kel a földön...
Keszthelyi György: Csak a test veszít
Én lennék az a jolly joker,
amelyik bárhol és bármikor
kártyalapra csalja a Napot,
még holdfényben is.
Fölényesen, megilletődve –
egykutya - két pólusom a tét.
Bőghet a csorda lógó nyelvvel,
se széna, se víz.
Készülök, mint ősszel a legyek,
Isten élte...
Somorčík Szombath Rozália: Eső hangja
A zárt szemhéjam mögül egy
szürkés rózsaszín felhőnek
tűnik, pedig épp a vér ég;
teret akar benn magának.
Kinn esőhang sír, a kövön
esőarcot formáz a víz.
Beleveri az újakat
a felgyülemlett nagy lucsokba.
***
Forrás: Káfé főnix irodalmi és fotóművésze...