Kinek a szíve még meg nem perzselődött,
kinek a lelke még nem érezte tüzét,
ki a világot nem látta rózsaszínnek,
annak minden egyes nap ugyanúgy kel fel.
A lány rózsaszín bárányfelhőn lépdelt,
azt hitte örökké tart majd szerelme,
lebegett és csak a fiúra gondolt,
eszének helyén a szíve zakatolt.
A fiú mennyei tollpárnán repült,
a bájos külcsín bűvkörébe került,
ilyen fénylő szempárt nem látott még soha,
kéz a kézben repültek és szálltak tova.
Csak egymást akarták és senki mást,
s amíg tartott e csodálatos románc,
fiatal szívük összes zegzugát
az édes szerelem íze járta át.
Vágyaik légyottja volt ez az érzés,
azt gondolták örökké tart majd e kéj,
de káprázat volt csupán és múló láng,
mely szép emlék lesz egy őszi délután.
Legfrissebb hozzászólások