Bejegyzések betöltése…
Címoldal > próza

próza 10

Gergely Tamás: KUPOLA
Read more

Gergely Tamás: KUPOLA

”Akkor most mondd meg, mi jellemzi korunkat!”. Azt nem tette hozzá, hogy ”ha olyan okos vagy!”, nem is gondolta, lelke mélyéből tisztelete a komáját, Vadmalacot. A ”lelke mélyével” az őszinteségét mérte, az volt a maximum. Vadmalac tudta a komája kérdésére a ...
Gergely Tamás: TÜKÖR
Read more

Gergely Tamás: TÜKÖR

Előbb eltávolította a körülötte állókat. Komáját elküldte halászni, Malackát olvasni, Kismalacot, menjen korcsolyázni, hiszen tél van, hó van, a jókedv magától megjön. Majd hogy egyedül maradt a szobában, a kisszéket a szoba közepébe helyezte, s a kasztenből ...
Gergely Tamás: A felelősségről
Read more

Gergely Tamás: A felelősségről

Vadmalacot nem hagyja nyugton a dolog. ”Azt hiszem mindannyiunk felelőssége, hogy ide jutottunk. Hogy ez bekövetkezhetett.” ”Az enyém is?”, kérdezi erre a komája. Valami új ez számára, a felelősségről neki régebben regéltek. ”A tied is”, válaszolta Vadmalac....
Nyírfalvi Károly: Töprengéseimből
Read more

Nyírfalvi Károly: Töprengéseimből

Az őszi szünetben kivágtam néhány fát a kertben. Tudásomhoz mérten erős famészáros munkának nevezném, de inkább csak a helyet foglalták a kisebb növények elöl, s igen sok zöldhulladékkal járt az ottlétük. A nektarin már gyümölcsöt se nagyon hozott, közel állt ...
Gergely Tamás: Palkó meg a palatábla
Read more

Gergely Tamás: Palkó meg a palatábla

Jancsik 80, írtuk a Káfé oldalán, köszöntöttük az idős mestert. Van nekem egy vele kapcsolatos emlékem, elmesélem: Hatodikos koromban történt, Brassóban. Magyartanárunk, Pista bácsi másodmagával jött be órára, a kísérője, azaz vendége egykori tanítványa, a ...
Gergely Tamás: Egyen
Read more

Gergely Tamás: Egyen

”Nekem volt glóriám”, mondja Vadmalac. ”Nekem volt glóriám.” Ismétli, ismétli. Komája nézi. Nemcsak nézi, bámulja is a mesterét. Tiszteli, éppen ezért, a glóriáért. ”Nekem volt glóriám.” Könnye kiszökken, nyála csorog. Mert neki viszont nem volt. Glóriája...
Csehi Péter ajándéka
Read more

Csehi Péter ajándéka

Meghalt Csehi Péter. Péterrel egyszer találkoztam Bukarestben, amikor fiatal és kíváncsi újságíróként ellátogattam a műtermébe. Megdöbbentett, amit láttam, azokban a állatidomokban, ahogy a központba állította, felismertem a diktatúrában vonagló lényünk, nem r...
T.Ágoston László: Csapdlecsacsi
Read more

T.Ágoston László: Csapdlecsacsi

– Raboljunk bankot – mondta a pattanásos arcú Sárosi Pista és az orrát felhúzva afféle félmosollyal várta a barátja reagálását. – Hülye – volt a tömör válasz, meg egy vállrándítás. – Aztán honnét szereznél hozzá pisztolyt, meg olyan gyors verdát, amivel ler...