2024-11-25
próza 10
EUGENIA S. LEE: Pótszereink határok nélkül
Még mindig nem ért ide a monszuneső, forró a levegő, hajnali fél három van, felébredtem. Este kilenckor kidőltem, pedig nem is dolgoztam ma sokat, de a páratartalom lassan az elviselhetetlent súrolja, vacsora alatt egységes, vékony csíkokban folyt rólunk a víz...
Gergely Tamás: TORNÁDÓ
Fújt a szél, nem minden irányból, hanem hol innen, hol onnan, ám néha nem is szél volt, inkább vihar. El is vitt olykor vadmalacokat, egyiket-másikat úgy a falhoz csapta, hogy taknyuk-nyáluk összefolyt.
Vadmalac viszont büszke volt magára, hogy őt egy tornádó...
Bánki Éva különvéleménye
Nyolc évesen hozott apám haza egy nagyon kicsi hollófiókát. A régi papagájunk kalitkájában tartottuk, de nem a szobában, hanem az erkélyen, mert "ragadozó". Minket nem "ragadozott el", hanem imádott. Az állatorvos szerint megmentettük ugyan az életét, de közbe...
Maróti Ildikó: Kontrasztos
A férfi, aki azt mondja, még diákkörös időkből emlékszik rám, valamiért fontosnak találja, hogy közölje velem, milyen menő szomszédai vannak, ha a nyarait külföldön tölti, és a nyitott tetejű sportkocsijáról is említést tesz.
Jól jövedelmező a cége, amit igaz...
Bábel Antónia: A cirkusz
Különös társaság érkezett az erdei tisztásra. Hosszú szekérsor hajtott át az erdőn ketrecekkel, ládákkal megrakva. A tisztás szélén sátrakat vertek, és középre egy óriási rudat emeltek. Sosem látott állatok serénykedtek, hogy a csíkos vászonanyagot a rúd körül...
Gergely Tamás: BURKÁBAN
”Szerencsénk van ezzel a napfénnyel!”, mondta Vadmalac komája. Vadmalac csak nézett széjjel, várta, mi lenne a vége a litániának.
”Hogy ilyen, amilyen.”, folytatta a koma. ”Hogy tükröződik.”
”Ja.”, kezdte kapiskálni Vadmalac.
”Mert képzeljük csak el, ha bes...
EUGENIA S. LEE: Különböző azonosságok, azonos különbségek
Itt vagyok a világ másik felén, és élni tanítok egy 81 éves nénit, mert érzem, hogy élni akar. Nem is vérrokonom, a férjem anyja, nem is igazán szerettem soha, de nem is utáltam, amolyan távoli és kellemes kapcsolat volt közöttünk.
Mikor megtudtam, hogy vég...
Cseke Gábor: Akinek kijutott a jóból
avagy égen járó kíváncsiság
Dancs Arturból előbb a szövegeit ismertem meg, valamikor a huszadik század utolsó évtizedében. E szövegekből kiderült, hogy emberünk nagyon szeret repülni és hogy számára a világ bekóborlása minden pénzt megér. Sőt, talán annál i...
Gergely Tamás: Három óra
”Most akkor…”, kezdte el mondókáját Vadmalac. Komája figyelt, meg akart felelni a kérdéseknek, úgy gondolta, mindent tud már. Kicsit büszke is volt Asperger-emlékezőképességére. Hogy azért mennyit csúfolták.
Malacka is kinézett a nappaliból, hogy hátha ő tu...
Gergely Tamás: Pantomim
Fellépett egy nyári táborban, tulajdonképpen kötelezték - mi legyen, töprengett, mi fejez ki engem?
Álmában pantomim művész volt, amatőr, illetve az alkalom szülte, jeleneteit korábban mindössze eltervezte.
Egy fehér nejlont húzott ki a zakója jobb zsebéből,...