2024-12-21
próza 10
Gergely Tamás: Goethe biciklije
Weimarban, ugye, megtekinti a turista Goethe és Schiller kettős szobrát. Azt, amelyik a városi színház előtt áll, pontosan úgy, ahogyan azt Boér tanárnőtől tanultuk. Utána, mert a turista is megéhezik, a sarki önkiszolgáló az irány. Illet...
Gergely Tamás: BÚCSÚ A KONYHÁBAN/LEVENDULA
”Vajon mit üzen nekünk Mária? Üzen-e egyáltalán?”
Az eget kémlelték, hadd fogják fel, hogy nyilatkozik meg nekik Jézus anyja.
”Beteg még mindig vagy egészséges?”, töprengett Vadmalac, miközben ecetes vízzel mosta fel a konyhában a szőnyeget.
Levendula-ecettel,...
Barta Zsolt: Mucika
Volt még egy kis idő a film kezdetéig, így betértek a Jégbüfébe. Ez volt az első komolyabb randijuk, közös mozizással, amire az apja még otthon mosolyogva legyintett, hogy úgyse a film lesz ott a fontos.
Mucika csak egy kávét, majd némi rábeszélésre egy termet...
Gergely Tamás: VADMALAC SZÍVE
Mutatták Vadmalacnak a szívét. A klinikán. Sőt, rövid ideig még a hangját is bekapcsolták: ”Vahu-vahu” – ahogy ver.
Vadmalac kezdetben élvezte a dolgot, de aztán megijedt:
”Szabad nekünk abba belebonyolódni, ami az Isten dolga?!”
Meg ahogy bámulta a saját szív...
Gergely Tamás: Vadmalac meg a billentyűzet
Vadmalacnak a számítógép billentyűzetére ragadt a keze. A tíz ujja egészen pontosan. Van egy régebbi gépe, ahhoz. Nézte az ujjait, s azt gondolta magában, hogy hosszú lejáratú lesz az együttműködés, mert a gép hibátlan szolgáltatott.
”Együttműködés”, így fogal...
Gergely Tamás: DEBUSSY LEGYE
A Bolyai-regény szerzőjének, Láng Zsoltnak
A forgás, az kap meg. A sodrás, a lendület.Forgó test, karját, lábát nem látni, mintha be lenne fáslizva. Gyolcsba pólyált balett.Egyáltalán nem komor, nem a Duna. Nem a Dunába vagy a Visztulába, a ruandai Kanyaru...
Gergely Tamás: MADÁR SZÁLL
Költői volt a Koma aznap. Sőt: költő, Vadmalac ezt állapította meg.
Amikor ugyanis azt ecsetelte, hogy miért állt be a tüntetők közé, bár eredetileg sétálni indult, így fogalmazott:
– Úgy éreztem, hogy egy madár akar kiszállni, amelyik addig a mellkasomba volt...
Maróti Ildikó írása
Az út során az ablakon kibámulva, villámgyorsan változó képkockák között hirtelen egy helységnév villant fel: Reménypuszta. Emésztgetjük a szóösszetételt.
Remény, ami nélkül nincs élet, puszta, ahol meg viszont semmi sincs. Végletes, furcsa szókapcsolat. És ak...
Gergely Tamás: KÖRTÉVEL BESZÉLGET
Miközben a gyümölcsöt szeletelte, beszélt hozzá. Hogy milyen szép színe van, a piros árnyalataiban játszik a dolmánya, hogy érett. Az első falat után dicsérte az aromáját. Hogy azt a kis barna karikát a külsejéről levágjuk, és akkor mindenestől ehető.
Komája n...
Gergely Tamás: ELMOSOLYODOTT
Az írógépnél ült, s éppen lazított. Ahogy a bal csuklóját megmozdította, enyhe fájdalmat érzett.
”Reuma? – gondolta. –Vagy mert öregszem?”
Így töprengett tovább, az égiek felé fordulva:
”Eképpen sújt a sors?”
Odakint közben kisütött a Nap. Vadmalac is elmosoly...