2024-11-14
próza 10
Barta Zsolt: Free Tibet?
- Miért Free Tibet?- kérdezte a kifőzdében dolgozó kínai nő, ujjával a dzsekimen fityegő jelvényre mutatva.
- Miért? Free Tibet? - válaszoltam, majd hozzátettem: - Inkább azt mondd meg, a szecsuáni készülhet e kantoniból?
A kínai nő elnevette magát, majd ang...
Gergely Tamás: VADMALAC MEG A BAZSALIKOM
Vadmalac hasra vágta magát Malacka kiskertjében: szerette volna közelebbről szemügyre venni a paradicsom termését. Két kis bogyó, mint a körme a patáján. Ám ahogy azokat méregeti a szemével, megcsapja valami váratlan az orrát. Egy illat, amit első pillantásra,...
Keszthelyi György: Menedékhely
Az öreg árnyéka kiemelkedik az ágy világos síkjából, fél könyökére támaszkodik, moccanatlanul tölti ki az ablakszemet.
Nem tudni, merre néz. Csak egy sötét kontúr. Bizonytalan állapot. Aligha él, de nem hiszi, hogy már halott. Vár, majd csak elmozdítja az Úri...
Bánki Éva: ANYA-FIÚ-APA
Mit csinálsz, ha középosztálybeli pesti lányként hirtelen meghal az édesapád? Ha abba kell hagynod a gimnáziumból, és rád is, mint a nővéreidre, egy házasságközvetítő által "elrendezett" jó (vagy rossz) házasság vár? Az 1900-as évek elején nevelkedő polgárlány...
Barta Zsolt: A svédek
Nem volt olyan könnyű a hetvenes években külföldi pénzt gyűjteni, pláne nyugatit s nem is csak azért, mert gyerekként nem ugorhattunk ki mondjuk Norvégiába egy marék apróért.
Mi azért megpróbáltuk. Nem a disszidálást, arról csak suttogó szüleinktől hallottunk...
Gergely Tamás: Feketerigó – vörösbegy
Hátára fekve Vadmalac észrevette, hogy a feketerigók nyakalják a zselnicemeggyet.
”Hát persze – gondolta Vadmalac –, az ugyanolyan fekete, mint ők maguk. Világos, hogy a fekete a feketéhez húz.”
Akkor viszont eszébe jutott, hogy az úton arrafelé már megjelen...
Cseke Gábor: Nyári mesék (7) Kaszapengető
A szénacsinálásnak receptje van. Ha valaki szeretné, hogy leírjam neki, akkor valahogy így hangzana:
Jókor reggel, amikor még vastag a harmat, jól kifent kaszával állunk neki a rendnek.
Vágunk, vágunk – ütemre, suhintva. Könnyedén.
De ne várjuk meg, hog...
Barta Zsolt: Bazsi
Játsszunk felnőtteset, mondták a gyerekek egy nap, az iskolaudvaron. Én apuci leszek, lelkendezett nyomban Sepike, apuci, aki mindig a WC mellé pisil, s akit állandóan szid ezért anyuci.
Én anya akarok lenni, ordított Nyombi, anya, aki hiába mesél a gazdaságr...
Gergely Tamás: UGRIK
Hogy biztos legyen a dolgában, a Koma megkérdezte:
- Ugye, indulunk?
A nagy útra, menetelésre utalt, amit régóta terveztek.
Vadmalac intette, hogy ”igen”.
- Na, akkor figyelj!
Azzal hátrált néhány lépést, majd nekiveselkedett, Vadmalac mellett elhaladva m...
Barta Zsolt: Elfelejtett szavaink titkos tárhelye
Minden rengeteg mélyén csobog egy elrejtett erdei kút. Káváján zöldkabátos manók ülnek, kacagásuk éjfélkor a Holdig ér, tenyerük összeér, mint a legszebb gyermekbarátságok.
Elfelejtett szavaink titkos tárhelye ez, melyeket elvitt hajdanán a cica, ellopott a c...