2024-11-14
Oláh Tamás 10
Oláh Tamás: New York-i képeslapok
Mottó:
Nagy léptekkel a város mélyére szállok,
Hátam hajlott, szívem fásult, lelkemben lángok”1
1.
Ámulat-teli szemmel lesem a kikelt csodát,
hogyan töpörödnek tipegő sorokká a fák.
2.
Az órák csekélyke keggyel peregnek,
csonkig égnek a térkép vesztett...
Oláh Tamás: Tizennégy szám
1. IDEGEKET TÉPVE TOMBOL, SÜKETÍT
A HAZUG SZÓ lelket tépve haragít,
nem tudod mélysége mekkora,
iszap puha rejtelmében mi rohad,
miért szövődik lassan köréd karja?
Milyen jövőt citál az a kor, ahol
a tévedés tizedel?
A jelenlét tar ágán lógsz,
lassan s...
Oláh Tamás: Száz példányban
Bűvölten nézem, ahogy
száz példányban futok az interneten,
nevemen él, s dolgozik
a szorgos időben sok más személy.
Életkorom is különböző,
az egyik lap szerint most volt az esküvőm,
igaz a féltő vad ölelések nem velem estek meg,
a másikon azt olvasom
...
Oláh Tamás: Miért nem…
Miért nem szállhat alá
a tér redőiből
az aranyöröm láva-ömlésével hozzám,
aki a jégropogású lepedőn
magához szorított,
mikor a forró lehelet kergetett,
és a láz mérge ette álmomat.
Akivel a lépéseket számoltam,
mikor ég és föld közé szorulva,
az ember...
Oláh Tamás: Pesti képek
Mottó:
„Ami lehetett volna s ami volt
Egy célba fut és az mindig jelen van.”[1]
1.
Egymást üldözik
a hajnali villamosok,
a csattogó kerekek zaja,
a krákogó kukák hangja,
kel birokra az álomképekkel,
az üveghólyagokban sápadó
utcalámpák fénye
kutatja...
Oláh Tamás: A költő arcai
A fiatal Baudelaire[1] arcán
még minden vonás vonzó,
szemöldöke
lágy ívben enyhül,
s élénk pillák fölé borul,
fekete, elrévülő mély szeme
simogatóan ölel át
karcsú testet,
csípők párnáit követi,
s lágyan, fürkészve hull
árnyas völgyekbe,
az ironikus...
Megjelent Oláh Tamás: FÉNYRAJOK című verseskötete
Örömmel értesítjük olvasóinakat, hogy megjelent állandó szerzőnk, OLÁH TAMÁS költő legújabb, FÉNYRAJZOK című kötete a Könyvműhely gondozásában.
Oláh Tamás így ír most megjelent könyvéről:
"Verset írni nem lehet teljes odaadás, elhivatottság, és persze ne...
Oláh Tamás: Sós ízzel a számban
Az ázó sugarakat
szeltem szabadon,
szembe úszva
a látóhatáron
ringó, erejét vesztett Nappal.
Az arany-pajzs
meztelen arca olyan volt,
mint egy színházi kellék
egy klasszicista darabban.
Mögöttem a mészkőhegy
férfias válla, ahogy a sötétlő
kékséget t...
Oláh Tamás: À la carte
(gondolatok evés helyett)
Az asztal nagy, díszes ravatal.
A szemfedő-terítőn
csupa fonnyadt, haldokló növény,
letaglózott, áldozati állat.
Az evésen jár déltől estig,
estétől reggelig, az órát figyelve,
mindenkinek az esze.
Mintha az emberi érintkezés ...
![Oláh Tamás: Nagyvárosi szimfónia[1]](https://lenolaj.hu/wp-content/uploads/2017/06/budapest2.gif)
Oláh Tamás: Nagyvárosi szimfónia[1]
A városi világítótestek
fénykörük rabságában még
erejüket vesztve pislákolnak.
Tócsák tükrében
tépett fák, mállott falak
köszöntik a derengő hétköznapot,
langy lég fodrozta képükben
a kopott jelen tekint vissza.
A sebzett házfalak közt tör utat,
csiko...