2024-11-25
Oláh Tamás 10
Oláh Tamás: Ujjaid játékán
* Szakcsi Lakatos Bélának *
Szabadon nyargalnak, kirobbanó örömöt, vagy gyász-könnyet ejtenek
A zene mennyboltjából ujjaid játékán kikelt hangfüzérek, a
Kék ég alatt, az óceánon át, a Földet megkerülve áradnak
Csilingelve a szél járta völgyekbe, bekopognak...
Oláh Tamás: A pénz, a pénz
Sárga érc pengése,
ez volt régen
a csodás dal,
hitte sok fösvény
nála nincs szebb zene,
nemes fényességében hatalom,
rang, dicsőség ült;
ma néma pin-kód őrzi
kincses ládádat,
arcod az árfolyam
bódulatában tüzel;
próbája ez a kapzsiságnak,
egyre szo...
Oláh Tamás: Bartók
„Hangzavart”?
– Azt! Ha nekik az,
ami nekünk vigasz!
Illyés Gyula: Bartók
Amikor hallgatlak
mint egy távoli emlék képe
elém tűnik arcod is,
magamon érzem
szemed izzását, látom
vajúdó konok homlokod,
az alkotó embert,
aki járja a maga útját;
hánysz...
Oláh Tamás: Jöjj el tavasz!
Sóváran várom,
mikor lebbenti fel végre felhő-fátyla alól,
mint özvegy,
kinek elege van a gyászból
meztelen képét
az égi láng-arc.
Itt-ott még dér ütötte gyümölcsök
hevernek a csupasz ágak alatt,
de a nedvek
fűben, szárban,
az élni akarás szent hitéb...
Oláh Tamás: Tavasz
Lomha ébredés.
Régi titkok tudója.
Jöjj el, jöjj el újra!
Rögök közül fényre éhes
kis csíra, búj elő!
Írj új, igaz szavakat
az égre!
Jövőt szülő mag-erő
feszítsd szét
a rád nehezedő
föld-koponyát,
s emeld fel dacos fejedet!
Mennyi akarat
fut, patt...
Oláh Tamás: A fájdalom emlékei
Erre emlékszel majd mindig:
mikor fájdalmad volt az egyedüli bizonyosság, hogy vagy,
és megalázott tested
idegszálaiból kiáltozva futottak szét kínod morzejelei,
nem felejtheted a vér-nyál és a sós könny-lé egymásba kevert ízét,
torokhangjaidat követő si...
Oláh Tamás: Óriásnő
Azt mondták rólad
Te vagy az Ős-anya,
a kelő napból kilépő
megtestesült fény,
a ránk boruló hús-sátor,
csupa lomb,
csupa láb, csupa kar,
álcázott márvány istennő
egy antik templom díszletében,
az ébredező sejtések,
a kéjes álomképek látomása.
Felhőj...
Oláh Tamás: Az utolsó előtti filmben
Ismerős térbe lépek,
az egyetlenbe, ami még a birtokom.
Múltam alsó kertjébe vezető képek,
a rajzásra készülődő emléktöredékek
lappangva várakoznak a szoba szögletében,
az öreg szekrényben, a régi ruhák között,
várják türelmesen, míg frissült szellemként...
Oláh Tamás: Az ünnep utolsó üzenete
Lépteit vesztett,
sebzett nyelvű félcipő,
párját hasztalan kereső
vézna markú kesztyű,
melegét eleresztett,
magában vacogó pokróc,
és egy életunt egész kenyér
az éjszaka szárnya alatt,
hulladékokon hízott zacskók között
adnak ma találkát egymásnak;
e...
Oláh Tamás: Tél
Örömhang helyett
csendet kínál, mesét mond,
suttog a dermedt táj.
Öngyilkos daccal
ül a csonttollú
madár a zúzmarás ágon.
Hókoporsók sorakoznak
az utak mentén.
Orcátlan szél
vetkőztet csavargót.
A csikorgó léptek
egy-helyben toporognak.
Mennyi ...