Bejegyzések betöltése…
Címoldal > Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap

Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10

Kapui Ágota: Archaikus
Read more

Kapui Ágota: Archaikus

Darvadozik kedvem mintha átok lakna mintha szavam kútja sárig leapadna mintha lángom lassan gyertyacsonkig égne mintha fehér ingem  árnyéktól is félne mintha merészségem oly paripa volna akit kötőféken farkas falka vonna kinek poharába álomhozó porral e...
Gergely Tamás: KETTŐS BÁNAT
Read more

Gergely Tamás: KETTŐS BÁNAT

Vadmalac leesett. Azaz elterült a földön, akár egy béka. Szerencséjére sem a fejét nem verte bele az előtte tornyosodó oszlopba, sem a szemüvege nem esett le, s nem törött el a lencséje. Vagyis megúszta. Viszont fájt a térde, a jobb, a jobb térde kalácsa. Mé...
Gergely Tamás: Pálma
Read more

Gergely Tamás: Pálma

Vadmalac úgy tudta, megjött a tavasz, kiállt hát a ház elé, hogy széttárt karral köszöntse. Fázott viszont – mert fény áradt ugyan, de a meleg kimaradt. ”Valami baj van?” – morfondírozott. Nem értette a ”darabot”, hiszen a naptár szerint… Akkor elővette a tu...
B. Tomos Hajnal: HAJNALONTA GÖRÖG PARTOKON
Read more

B. Tomos Hajnal: HAJNALONTA GÖRÖG PARTOKON

Most arra gondolok, a márványtüskés görög partra, hol vörösre égetett korsó-cserepeket szedegettem, hol fenékig átláttam a tengert s halivadékok raja rajzolta lábam körül a nyolcasokat . Az idős hölgyek rendszerint ilyenkor érkeztek biciklijükkel, fel...
B. Tomos Hajnal: ÁLMOSVERS
Read more

B. Tomos Hajnal: ÁLMOSVERS

Rendszerint az első öt percben már elérem a szikla szélet. Ott kezdődik minden éjjel a parttalan repülés, mint mikor sirály vagy a végtelen vizek felett, mint mikor a szív oktalan elfelejt dobogni. Álmomban nem érzékelem soha az iszonyat mély...
Gergely Tamás: ÉREZ
Read more

Gergely Tamás: ÉREZ

Vadmalac szerette a színeket. Hiába volt szürke a világ körülötte, a lapon a sárga dominált, egy vörös folt napként bevilágította a lelkeket. Mert nézték, körbeállták, bámultak, hozzá-hozzászóltak. Volt, aki kritkusan figyelte: ”Hol lát maga napot?” S valób...
Keszthelyi György: Amikor az emberre rájön
Read more

Keszthelyi György: Amikor az emberre rájön

Amikor az emberre rájön, ha sokadszor telik be a pohár biliárdozna, kuglizna a neten – Lenne saját testvére akár, tűz helyett szelíd patak… nem lehet ám. Nem hagyja a lelet. Nem hagyja akkor enni, aludni sem, leszakítja a fülét az ember, átdöfi a dobh...
Gergely Tamás: EGY MÁSIK DARAB
Read more

Gergely Tamás: EGY MÁSIK DARAB

Komája fürkészőn figyelte a Vadmalac csülkét. ”Mi van?” – kérdezte Vadmalac. Majd hirtelen ötlettől vezérelve azt ajánlotta, hogy fogjanak kezet. Kezet fogtak. Ettől meglágyult a koma szíve, elmondta: ”A polgármesteré szennyezett. Mocsok tapad hozzá.” ”Vé...