2024-11-14
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
Nászta Katalin: és harmadnapon
hogy egész népedet fogod
hozzá szegődve ígérte nekem
a mester
kerek egy földe olvas engem
átölelném a világot
nincs annyi karom
ölelésembe sem férne túl kicsi vagyok
de az a buta szív amiben ott dobog
az egész világ
nagyon boldog
s míg kiszorítja bel...
Gergely Tamás: Irina kaktusza
Fél évvel ezelőtt kaptam ukrán kolléganőmtől azzal, hogy neki otthon nincs rá szüksége. Rájuk. Mert három ellágyult, gumiként fordítható kaktuszról volt szó, még ha egy tőről is fakadtak. Nekem azért adta, mert íróasztalom tele zölddel, és – ezek szerint – tür...
Gergely Tamás: IGGY
A stockholmi terrorista támadás áldozatainak a száma 2017 áprilisában változott: előbb két halottról beszéltek, majd a rendőrség hármat említett, egy újságíró ötöt látott. Fél napon belül stabilizálódott a helyzet, ma három nappal a történesek után így tudjuk:...
Cselényi Béla: hotel reluxa
íróasztalomon a földrengést
redőny takarja el a külvilágtól
hosszú hajlékony acéllemezek
sokszor nem tudom
gyújtsak-e oltsak-e villanyt
mert nappali fényből
csak kis mennyiség jut
olyan jó volna másra figyelni
mint a szekrénnyire felgyűlt PET-palackra
...
B. Tomos Hajnal: HAIKUCKÓ
A kép egészét,
ezer színét nem látod -
lépj ki belőle.
*
Dobogó anyag:
anya fiának adja,
bibe a szélnek.
*
Szőlőszem nedve
csöppen ifjú nyelvére,
beérett szavak.
*
Vadgalamb-pihe
libben kézfejemre -
szárnyalás vágya.
*
Hiány ábrája,
ezerarcú n...
Gergely Tamás: A DIKTÁTORHORMON
Megfenyegette Szaakasvili: ha nem mond le, úgy jár, mint Ceausescu '89 Karácsonyán. (Hogy járt? Lelőtték, mint egy kutyát.) Mire Sevardnadze lemondott, következésképpen nem lövik le, s ez bizony megnehezíti a folyamatot.
Arról van szó, hogy össze kellene törn...
Nászta Katalin: Tér-Idő-lapát
ráülni megint sokadjára
az idő mindig mostanjára
erre is kell külön érzék
hogy tudd ma épp mi a dörgés
mely század szeletében élsz
mennyit szelhet kenyérből a kés
hosszú sorba kerül a hús
hova vezet a vasút
és a sínek
kik rombolnak, mit építenek
mit ...
Németi Rudolf: AHOGY A SZÓ
A hasonlatok közei.
Találkozások éje-napja.
Ahogy a part mind távolibb.
Ahogy te állsz ott elhagyatva.
Ahogy a szél, a fény, a víz.
Ahogy a só kiüt az arcon.
Ahogyan pereg, az a nesz.
Azt én már mindörökre hallom.
A leheletnyi koppanást.
A közöket...
Gergely Tamás: VILLÓDZÁS
Vadmalacot leszúrták. Előbb hátból, aztán valaki nekiment elölről, már nem is tudta, ki barát, ki ellenség.
”Nem mindegy?” – ez volt az utolsó gondolata, gondolattöredéke. Utána már csak villódzásokat látott, mintha repülővel szállt volna be zivatarba.
Malac...
Gergely Tamás: SZPLÍN
Az ágyban feküdt, de szívesen mutatta, hogy ott ”valahol lent” húzódik az a nyugtalanság-hullám, amelyiket inkább kéknek képzelt el. Miért, maga sem tudja.
”Lecsúszott bokáig?” – kérdezte a komája, aki mindig is konkrétabb, mondjuk úgy, földközelibb volt. De ...