2024-12-21
Gergely Tamás 10
Rövidesen kisebb CSEHI PÉTER-albummal jelentkezik a Lenolaj, előzetesként álljon itt egykori kollégája anekdotikus visszaemlékezése a nemrég elhunyt művészről
Ami Pétert illeti - mint emlék-anekdota -, ugyanazt írhatnám róla, mint megboldogult Németi Rudi barátunkról. Tudniillik ketten jöttek el focizni a Titánba egy szétrepedezett betonpályára. Utcai ruhában és cipőben, halálsápadtan, levegőt kapkodva rohangált elő...
Gergely Tamás: Vadmalac zavara
Malacka filmet látott, s meghatódott tőle. Amikor mesélte, azt emelte ki, hogy igen emberi volt, mindenik szó nélkül vállalta, vitte a rá kiszabott batyut.
Amit a sorstól kapott.
”Szépen fogalmaz” – gondolta Vadmalac. - S milyen igaz. Hogy mindenkinek van eg...
Gergely Tamás: FIFI
* (Részletek) *
Fifi vagyok, a Vörös Áfonya illata, akit Áfonya anyó könnyezett a világra hajnalban, amikor a levegő a legfrissebb, s amikor a Darazsak, Méhek meg egyéb virágpornyalók alighogy ébredeznek.
Nevem a Csértől kaptam, akinek tollai közé bemenekü...
Gergely Tamás: Hogy velem mik történnek! Összegubancol
Szállnék le, de valami húz visszafele, hát a fülhallgatóm. A zsebrádiómhoz tartozó…
Szóval, hogy ép ésszel kibírjam a mások fecsegését a metróban, rádiót hallgatok. Ilyen kis 10-grammos, na jó, húsz, az ultrarövidet fogja, az nekem untig elég.
Hanem egy ...
Gergely Tamás: Az Idő partján
Kiültek a dombtetőre, előttük hömpölygött a folyam.
Malacka meg Vadmalac, ritka csendes pillanatok egyike. Enyhén sütött a nap, nem tűzött, Vadmalac társa vállát átölelte.
Mintha ők meg a világ, ketten az életben lettek volna. Nem a Paradicsomban, de majdnem...
Gergely Tamás: Árnyékfénykép
Vadmalac valami furcsát látott. Meglepte a dolog, mert úgy hitte, mindent látott, megélt, tapasztalt korábban.
Szóval a képen egy fekete kamera, japán fényképezőgép látszott (”Hogy a japcsik ebben mindig a legjobbak!”), s annak a folytatásaként sötétség, de l...
Gergely Tamás: Nedvzöld
Születésnapi ajándék Muhi Sándornak
Ültek a folyó partján. Vadmalac meg a Komája.
”Figyeled - mondta Vadmalac, - ma olyan ”nedvzöld” a színe.
A koma egyre csak mormolta: ”Nedvzöld, nedvzöld.” Majd Vadmalachoz fordulva ezt mondta: ennek a folyónak ezer szí...
Gergely Tamás: KETTEJÜKRŐL SZÓL
- Gyere csak! - mondja a komájának, ahogy az belép. Még be se lép, lába a levegőben. Láthatóan fontos a közölnivalója.
Az is.
- Álmomban színdarabot írtunk. Írtuk, illetve benne is voltunk.
Komája csak nézi, felhúzott bal szemöldöke homlokán ragad. A kívánc...
Gergely Tamás: KINEK NEVE, KINEK FELADATA
- Vadmalac – vetette oda, tulajdonképpen foghegyről, bár megalázni dehogyis akarta. Azt akarta elkerülni, hogy a fa őt modorosnak találja. Erre vigyázott.
Az úgy is vette. Vagyis semmiképpen sem rossz néven, sőt megpróbálta maga is: - Zselnice – mutatkozott b...
Gergely Tamás: Hozzák utánam
* Hogy velem mik történnek… *
Utazom a stockholmi metrón. Majdnem teljesen üres a kocsi, velem szembe a négyes kupéba leül mégis két fiatal. Két svéd, jól nevelt, nem teszik fel a lábukat az ülőkére. Viszont beszélgetnek. Pereg a nyelvük. Két mondat között ...