2024-12-21
Gergely Tamás 10
Gergely Tamás: VIRÁG
Vadmalac valami különöst érzett a lábában csülök magasságban. Nem fájdalom volt, legnagyobb meglepetésére azt az érzést egy látványhoz, az enyhén rothadó vágott virágok szárának a végéhez tudta hasonlítani. Ahogy azok felszakadnak, néha még fel is kunkorodnak....
Gergely Tamás: Várja Malackát
Várta Malackát. Félrehúzta a függönyt a nappaliban, onnan belátta az egész metrómegállót.
Túl korán ült le, hát bámulta a fák sárgáját, hogy ősz van, telik az idő, ott van a a bizonyíték.
A peronon két tizenéves lány várt, az egyik nem fért a bőrébe, táncolt...
Gergely Tamás: ÁM
* Dusa Ödön emlékére *
Bakanccsal feküdt be az ágyba, ő már így gondolkozott. Ha serkentette magát, hát borral, vörössel, erős színűvel.
Borszín volt a szobája is, maga festette. Borszín, de csak félig, attól felfele fekete, maga sem tudja, miért.
Talán m...
Gergely Tamás: SZEGÉNYEK
Vadmalac a terepet figyelte. Hogy lát-e ellenséget. De csak a szomszédok, s a szomszédok kecskéi. Nekik is volt három, Malacka azokat fejte meg, azt adták a gyerekeknek.
A kecskék nélkül éhen haltak volna, tudják jól. Azért a karabély a Vadmalac vállára akasz...
Gergely Tamás: OKTÓBER
Két kezét egymás mellé rakta, mintha attól tartana, hogy a puliszka a fövő vízben robban. Vagy más, például szurok. Mármint hogy hirtelen kitör.
Szinte a semmiből, bár az csak úgy tűnik.
”Na, olyan volt. Engem a járdáról szólítottak be, haverok. Mentem, pers...
Gergely Tamás: ŐSZ
Keresték azt, ami ”rimmelne” ahogy ők mondták, az őszre. A szóra, a jelenségre.
Kismalac volt az első, de az ő javaslata, az “őz” valahogy túl “sutának” hangzott.
"Suta"- mosolygott Vadmalac - ’őzsuta’, világos: meg kellene innom a kávém.”
Megitták, közben ...
Gergely Tamás: DÓM
Nem is tudta, honnan nézze.
“Milyen kicsi vagyok mellette.”
Hátrált hát, hogy a tető oszlopait is lássa. Meg hogy érezzen kis… szimmetriát.
Ám az ördög incselkedett vele. Vadmalac nem is tudta, hogy az súgja, vagy ő maga fogalmazta meg:
“Az Isten egy dómba...
Gergely Tamás: TÖMLŐ SZÍVE
Már egy hete nyomta az ágyat, de a fáradsága szívéből továbbra is áradt.
”Tisztul a szívem!”, örvendezett az elején.
Úgy képzelte el, a szívét, akár egy tömlőt, a fáradság pedig foszlányokban távozott. Bal kéz felől feküdt a szíve, akár egy oldalára dőlt dud...
Gergely Tamás: GYANAKSZIK
Vadmalacnak rossz napja volt. Valami keserűt olvasott gyilkos praktikákról, amitől mindenre meg mindenkire gyanakodni kezdett. S akkor lépett be barátja, komája, illetve akit korábban annak hitt.
”Te…?!”, kérdezte tőle.
Érezte a koma a megváltozott hangszínt...
Gergely Tamás: Cliff Edge
Nézi a magas partot, illetve a vakító fehér kőzetet a nevetségesen vékony talaj alatt.
Elképzeli, hányszor bukfencezik a test, amíg a tenger vizével egy szintre ér.
“Attól függ, ki hogyan ugrik…”
“Ott voltam”, mondja.
“Mállik. Időnként egy darab leszakad, ...