2026-07-17
Próza (10 talált bejegyzések)
Maróti Ildikó: Anyák napja
Anyák napja és "orgona virága", és giccsbe hajló, ujjal elkent felületű piros szívecskék, amiket te adtál. Emlékek arról, amikor a világos blúz átnedvesedik mellmagasságban, mert sírni kezd a kisbabád.
A meglepetés, hogy nem csak a sajátodéra reagál így a test...
Gergely Tamás: HIDROGÉN
Vadmalac a komát a vízparton találta. A furcsa nem is az volt, mert tudta, hogy a természetet szereti, hanem hogy arca lila, mint a cékla.
– Mit csinálsz? – kérdi tőle.
Mire a koma:
– Mit nem csinálok? Nem veszek levegőt.
Vadmalacot meglepte a válasz, hisz a l...
Maróti Ildikó: Zsá
Zsá, az azt jelenti, igen. Hogy milyen nyelven, azt sose tudom meg, hacsak ti meg nem mondjátok.
Egy zajos bevásárlóközpontból menekülök el, ott hallottam. Arisztotelészre gondolok, aki azt vallotta, hogy a bölcs ember ösztönszerűleg igénytelen, mégis gya...
Gergely Tamás: WALPURGIS-ÉJ
- A seprűd megvan? – kérdezte Vadmalac a nejétől. Mindig ilyen gondos, és hát egy évben egyszer…
- A seprűm? – kérdi Malacka - jaj, hogy ma boszorkánynak kell lennem.
- Vár az Ördög, muszáj.
Malacka jelmezbe öltözése közben leáll. Azaz leül az előszoba kisszé...
Gergely Tamás: FILIGRÁN
Filigrán keret, körbezárja a szürke felületet, aminek a közepén három fény dominál. Három fényforrás, mondhatnám: szem, mintha a háromszemû óriások jelentek volna meg kórházágyi szürkületemben.
Pár milliméteres pihe száll be a fénybe, mintha súlytalan lenn...
Gergely Tamás: BEPOROZ
Bámulta az eget, figyelte, hogyan szállnak a sirályok. Egy kis katicabogarat is észrevett, az egy ideig a beüvegezett terasz egyik üveglapján araszolgatott, majd feladta, s elrepült.
Vadmalac félve nézett utána, ”nehogy egy sirály elkapja!”
Azután észrevette a...
Maróti Ildikó: Az időről
Örök időt szeretnék, toppant a kis másodikos, mindig akkor van vége a játéknak, amikor a legjobb, apukám is mondta.
És a röpdolgozathoz is kellene az örök idő, bizonygatta, miután elmesélte, hogy a nagy túlerővel szemben vesztésre álló görög harcosoknak azt mo...
Gergely Tamás: SÁRGA
Álmában Vadmalac csak ült, mint egy télire eltett sós uborka. Annak, hogy ült, nem volt tudatában. A sós uborka helyett ő egy kasztent említett volna, fából készítettet, ami nyugvó állapotában legalábbis érzéketlen, de hát az említéstől ő hol állt…
Kérdezték, ...
Maróti Ildikó: Miért kaptuk az időt?
"Ne félj, higgy!" Ez van nagy betűkkel ráírva az idős úr hátán lévő kartonra. A mellkasára is, és madzaggal átkötözött túlkoros szendvicsemberként ácsorog maszk nélkül a szigeti bejárónál.
Az az idős afrikai kikuju jut eszembe valamiért, aki megkérdezte a repü...
Gergely Tamás: KÖLTÉSZET NAPJA
Vitatkoztak, hogy amit a Koma mondott, vers-e?
”Az ígéret szép szó,
ha megtartják, úgy jó!”
Vadmalac szerint, ha ez egyáltalán vers, akkor az emlékkönyvbe való.
”Hiszen rímmel.” Így mondta: ”rímmel”, de értették mindketten, miről van szó.
Vadmalac fő kif...