Próza (10 talált bejegyzések)
Gergely Tamás: TINTAHAL
Kánikula volt, úszni mentek ki a tóra, hűsölni. Vadmalac komája közben a rádióban hallottakkal traktálta a barátját. Hogy a tintahal egészen másként gondolkozik, mint mi többiek. Mint az ember, mint az emlősök, szárnyasok, nagyon régen levált a közös fejlődési...
Maróti Ildikó: Nyolcadikosokról
A nyolcadikosoktól megkérdeztem, harmincévesen milyennek képzelik az életüket. Egy srác politikus lesz, hogy megakadályozza a kivándorlást, sok oktatást támogató intézkedésbe fog majd bele, javítja a gazdaság teljesítményét, és az egészségügyet is megreformálj...
Bánki Éva: Jó költő-e Petőfi?
Egyszerűen ciki.
Pedig sokakat meg lehet győzni, hogy Petőfi jó költő. Fantasy-je, a János vitéz káprázatos és utolérhetetlen. A helység kalapácsának a humora pimasz és üdítő. A terroristává lett, magányos forradalmár története ma is zavarba ejtő. És egyetlen...
Gergely Tamás: TÓTÁGAS
Vadmalac különös pózban találta a komáját: két kezén állt, fejjel lefele.
– És ezt miért csinálod – kérdezte, amikor látta, hogy barátja, komája, volt elvtársa nem cigánykereket vet, hanem ez a természetes testtartása.
– Barátom, az egész világ tótágast állt...
Maróti Ildikó írása
Ha minden emléket meg kéne őrizni, a föld összeroskadna az emlékek súlya alatt. - olvastam valahol, és ezen gondolkodom, miközben tavaszi nagytakarítás ürügyén próbálok megszabadulni a felgyülemlett emlékektől. Érdekes múzeumi belépők, bikinik, és csak egyszer...
Gergely Tamás: A BIZALOM JEGYÉBEN
Svédországi karrieremet könyvtárosként fejeztem be egy igen neves stockholmi könyvtárban, viszont háromszáz svéd szóval a birtokomban egy sörgyárban kezdtem. Új világ volt az sok meglepetéssel, az egyik ilyen az gyári étkezde felé menet egy beugróban kialakíto...
Maróti Ildikó: Arról, hogy mi lenne jó
- Az lenne jó, ha az iskola udvarán volna egy nagy medence, és abba ugrálhatnánk fejest, azt mondják erre az időre, hogy jó idő, de szerintem nem az, mert dögmeleg van. - mondja egy szuszra a fiú, aki otthon unta magát, mert minden játékával játszott már, soka...
Barta Zsolt: Apám, a névadó
Édesapám szerette az állatokat, kiváltképp a macskákat és természetesen fenntartotta magának a jogot, hogy a frissen hozzánk került jószágoknak nevet adjon.
Nálunk nem volt Cirmi, Cila, Mica, stb., hanem a csíkos macskát nyomban kockásnak nevezte el, míg a ko...
Gergely Tamás: Morzsát szór
* Müller Jenő érszegi plébános emlékére *
Figyelmeztette, hogy ne tegye. Az elítélt morzsát szórt a madaraknak.
A foglár rájött, hogy mégis szór.
Napi kenyéradagja negyed kiló volt.
Szamosújvár, 1964.
A negyed kiló fejadagból szórt az ablakba gyûlt ma...
Gergely Tamás: REMÉNY
* Mire gondolt az író? *
Rendezve a Vadmalac-mappámat (mappáimat, immár három van belőlük) szembesülök a címeimmel. Meglepően sok a "Jézus" meg az ”Isten”, bár nem vagyok vallásos, egyszavasak mind, s bár nem akarom, elég sok a hivatkozás főként korábbi kor...