2025-01-09
Bejegyzések tőle:Jyll
Maróti Ildikó írása
Átható a fokhagymaszag a villamoson, valaki disznósajtot fal, élvezettel, mint más a kaviárt, papírból, a kocsonyás anyagból jól kiverhetően rajzolódik ki egy malacfül. Ülök, és hallgatom a beszélgetéseket.
Egy fiú meséli, látott egyszer használatos bérletet,...
Albert Zsolt: Neked írok nehéz szavakkal
Neked írok
nehéz szavakkal,
szerelmes betűkkel,
s remegő ajakkal
ismétlem magamban
emlékem ne tűnj el,
felvéslek arannyal
vergődő szívemben
százezer lakattal
őrizlek hitemmel...
...hűsítő patakban
úszó zöld levélen
vidd tovább sóhajom
s röppenjen ...
Márkus László: Egy felmosórongy vallomása
Kedves néni a gazdám,
velem mossa fel a gangot,
száradni a korlátra terít.
Olykor leejt a másodikról,
de nem panaszkodom,
mindig lecsoszog értem,
valaha jobban megbecsültek.
A kedves férje hordott
snájdig flanelingként.
Megbámultuk a nőket,
ők meg en...
Keszthelyi György: Évszakra öltözöl
már március és annyi
hétköznap - mind a nőké
hatalmasakat ásít a tavasz
kiköpné a hóembereket
végre - ajtót nyithatna
tárhatna tágra a sirályoknak
hideg magányomban ülsz
fekszel menni nem akarsz
mint aki nem érzékeli
a ruha és a hús kopását
most éppe...
Paulovics Tamás: NINCS IDŐM
Hajnalra ébredve riadót dobolt
bennem mélyen az óra: tik-tak,
tik-tak, mindjárt hatvan leszek.
Nincs időm már csak a jóra.
Néhány józanító reggel.
Két zölden lángoló nyár.
Egy nagy pelyhű puha tél.
Riadót dobol bennem az óra,
nincs időm már csak a jóra...
Cselényi Béla: kék heg az égen
szorongat a tavasz
hívatlan napfényével
tépelődéseim
háttérzenéje madárfütty
az utca napos oldalán
már lekapom a sízősapkám
s hirtelen rám nehezedik
a télikabát súlya
teljesen mindegy mi foglalkoztat
tavasszal mint fióka a repüléstől
úgy kezdek rette...
Gergely Tamás: FÁZÓS VEREBET
Látott egy fázós verebet. Borzolt tollával az kétszer akkora volt, mint valójában lehetett.
”Mekkora lehet? – tette fel a kérdést magamagának Vadmalac, félfogamra sem tudnék belőle levest főzni…”
Na jó. De hogy az milyen zseniálisan kitalálta! Hogy felborzol...
Mórotz Krisztina – Nyírfalvi Károly: Vincent és a vég
2.
A kép jelen idő. Egyetlen örök
hasíték a déli napból. Varjak
támadnak rá, visznek ecsetet, vásznat,
szót mondatot. És fest tovább, végül
címet ad neki: Varjak a gabonaföld felett.
Rossz jelek. Szörnyű előjelek. Érkezőben
a vég. S bár nem akar, mint...
Mórotz Krisztina – Nyírfalvi Károly: Vincent és a vég
1.
Déltájt, mikor a nap a legjobban tűzött a fejére, fekete varjak serege csapott le rá. Rátelepedtek a fejére, megszállták a szemét, az orrát, a száját, csapkodó szárnyaik szinte betemették.
Folytatta a festést, nem tudta, hogy mennyi ideig dolgozott, de ...