2025-01-09
Bejegyzések tőle:Jyll
„Elég embernek lennünk ahhoz, hogy a jót cselekedjük.”
Jules Gabriel Verne (ejtsd: 'zsül gabriel vern'), magyarosan Verne Gyula (Nantes, 1828. február 8. – Amiens, 1905. március 24.) francia író, egyben a tudományos-fantasztikus irodalom korszakalkotó alakja.
***
Kapcsolódó írásaink:
1828. február 8-án szület...
Csák Gyöngyi: Amikor még
Amikor még
annyira úgy
sercegő
szavakkal
gyújtogatott
amikor
akart még
annyira, úgy,
tekintetemből
kérdéseire
minden választ
kiolvasott.
Amikor
kívánt és
annyira úgy,
az ellenálló testben
büszke gerinc már
roppanni látszott.
Amikor
szeretett...
Keszthelyi György: Míg megjelennek
Hogy ott, vagy itt - aligha mindegy,
hogy aszfaltút, sánc, hogy öreg haraszt,
hogy ki hever alattad - feletted
milyen madarak merre húznak,
hogy késlelteted, vagy fordítva
ínyencségeid árnyékolt hatását...
Hol ott, hol itt - úgy tűnik mindegy:
hány ...
Gergely Tamás: A KOMA ÖRÖME
”Miért üres itt…?” – kérdezte Vadmalac
”Mi üres? – töprengett a komája. A tér? Hiszen tele van. Emberekkel. Ja, hogy nem mindenik vadmalac. Sőt, sok a vaddisznó közöttük. ”Erre gondol?” – tette fel magának a kérdést. Hogy Vadmalac erre gondol?
”Sivatag” – sz...
Maróti Ildikó írása
Óvodás kislányát hintáztatta két apa egymás mellett a hirtelen jött tavaszban.
Az egyik megkérdezte a gyerekétől, mi az, ami a levegőben száll, és ha meleg éri, elolvad. Hópehelyre gondolt, de a kislány rávágja: Ikarosz.
A másik férfi keze megállt a levegőbe...
Kapui Ágota: Archaikus
Darvadozik kedvem mintha átok lakna
mintha szavam kútja sárig leapadna
mintha lángom lassan gyertyacsonkig égne
mintha fehér ingem árnyéktól is félne
mintha merészségem oly paripa volna
akit kötőféken farkas falka vonna
kinek poharába álomhozó porral
e...
Gergely Tamás: KETTŐS BÁNAT
Vadmalac leesett. Azaz elterült a földön, akár egy béka. Szerencséjére sem a fejét nem verte bele az előtte tornyosodó oszlopba, sem a szemüvege nem esett le, s nem törött el a lencséje. Vagyis megúszta.
Viszont fájt a térde, a jobb, a jobb térde kalácsa.
Mé...
T. Ágoston László: Álmomban nagyhatalom voltam
Álmomban nagyhatalom voltam. Pontosabban NAGYHATALOM csupa nagybetűvel. Nem holmi hatalmacska, piaci bábjátékos, hanem maga a MINDEN. Az volt a nevem, hogy ÉN. És akkora voltam, hogy magam se láttam a végemet. Lehet, hogy nem is volt olyan, és rólam nevezték e...