2025-01-11
Bejegyzések tőle:Jyll
Ady András: NAGYAPA
Most már hunyt szemmel is
Látlak, ha földre térdel a köd,
És múlnak harmatcseppeken át
Nagyított éjszakák.
Emlékszem, ahogy búcsúztál,
S mint hűséges eb, a halál
Sétádon elkísért.
Ébredő színek szárnyán,
Ha felszárad a homály...
Hajnalban hárman marad...
„Otthon van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol.”
Lénárd Sándor (Budapest, 1910. március 9. – Dona Emma, Brazília, 1972. április 13.) magyar, német, latin, olasz és angol nyelven publikáló magyar orvos, művelődéstörténész, költő, író, műfordító, klasszika-filológus, gasztrotörténész.
– Sógor Zsuzsanna rovatv...
Bánki Éva: AKKOR HOGYAN?
Anyukám azt mondta,
ő nem egy kanapé. Amit nyugodtan lehet nyomkodni,
vonszolni, leenni-leinni, lökdösni, dörzsölni, húzni-vonni.
Értem én,
persze. De akkor mondd meg, hogy születtem?
Anyukámat elragadta egyszer egy nagy madár?
Vagy az észak-nyugati szél...
Gergely Tamás: FENNKÖLT
Vadmalac meg Malacka a nyarat a Tó partján töltötte a vadrucák meg a vadlibák társaságában. Néha feléjük szállt egy-egy szitakötő, nem sok, mivel a víztől elég távol telepedtek le.
Ám egyszer csak feltűnt a parton valami különös. Malacka látta meg a kecsesen ...
Fekete István: Az óriás elefánt – Párizsi szösszenetek 14.
El tudja valaki képzelni, hogy Párizsban, az 1880 méter hosszú – ahogyan egy amerikai turistától a Champs Élysées-n hallottam – „Csemzilájzin” kétszer öt sávban hömpölygő forgalom látványát ne a Diadalív zárja le? Pedig nem sokon múlott, hogy helyén ma nem egy...
Magdus Melinda: A gyufaleves
Hajdanvolt gyermekkoromban drága nagymamáim jóvoltából sok finom étket ismerhettem és ízlelhettem meg. Mindkét mamám ügyesen sütött-főzött a konyhában. Családtagjaik sohasem éltek panasszal, valószínűleg azért is főztek olyan ízesen és olyan jól.
Sajnos az al...
Hajnal Éva: Kőcsipke
Kicsipkézte a dér a lépcsőfokokat, mintha angyalok lépte nyomát látnám. Szépen horgolt, gondos munka. Lépések muzsikáját hallom. Apró, légies lépésekét, melyek máskor belevesznek a csendbe. Most hallani őket.
Rég jártam erre. Minden oly szokatlanul nyugodt ...
Hajnal Éva: Szonett a csendről
Szép csöndjeimben téged rejtegetlek,
eltékozolt álmok kis ablakain
selymes függönyöm lebbenése reszket,
fenséges kávémból fanyar illat int.
Padló szárnyaiban boldog repedés,
hangod suttogásában rejtőzködöm,
harmat cseppjeiről csüng a nevetés,
bólogató f...
Barta Zsolt: Szeptember 1.
Nehezen akartam azon a bizonyos szeptember elsejei napon iskolába menni, hiszen óvodába se jártam, óvtak széltől-naptól-víztől-tűztől, ahogy az a szülők esetében normálisnak mondható.
Kicsiny hazánk túl volt már a Ratkó-korszakon, aminek köszönhetően egyke ma...