Nehezen akartam azon a bizonyos szeptember elsejei napon iskolába menni, hiszen óvodába se jártam, óvtak széltől-naptól-víztől-tűztől, ahogy az a szülők esetében normálisnak mondható.
Kicsiny hazánk túl volt már a Ratkó-korszakon, aminek köszönhetően egyke maradtam, annak minden pozitív és negatív hordalékával.
Szóval, álltam Miskolc Gagarin utcai lakásunk gyerekszobájának mértani közepén és kijelentettem, én bizony nem megyek iskolába, még dobbantottam is egyet a lábammal, közben a szélrózsa minden irányába kezdtem dobálni játékaimat, Misit a mókust, Marcit a mackót és Ravaszdit a rókát.
Apám ügyesen elhajolt a repülő tárgyak elől, és észérvekkel kezdett el bombázni, a megszerzendő tudásból való profitálást emlegette. Közgazdász volt, le sem tagadhatta volna.
Engem azonban már akkor sem érdekeltek Marx-Engels és Lenin tanai, visítottam hát tovább.
Anyám, apámmal ellentétben igyekezett az érzelmekre hatni, anyák esetében ez természetes, s kijelentette, hogy az iskolában lányok is lesznek.
Egy pillanatra abbahagytam az ordítást és szipogva kérdeztem:
– Lányok?
– Azok hát – válaszolt anyám örömmel, fogást érzett rajtam és nem hagyta magát:
– Lesznek szőkék, barnák, feketék, vörösök, masnisok, frufrusok, kedvesek, aranyosak, szépek.
Egy másodpercig se gondolkoztam:
– Nem érdekelnek a lányok! – üvöltöttem most már – Mind nyafka, beképzelt, a villamoson át kell nekik adni a helyet és még katonázni sem lehet velük!
***
Barta Zsolt alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Barta Zsolt. Miskolcon született de Budapesten él. Végzettségére nézve orientalista, múzeumpedagógus, no meg újságíró, de dolgozott már műtőssegédként, tejipari raktárosként, tanszéki könyvtárosként és főiskolai rektorként is. Általában sokat ír, mégis keveset, bár tudja, hogy nem kilóra megy. Írásai az ÉS-ben, a Holmiban, a Kalligramban, a Spanyolnáthában, az Irodalmi Jelenben és a Napkútban jelennek meg. Könyvet is írt. Eddig egyet.
Dr. Barta Zsolt: A mongol tűzkultusz
A tűz az emberiség egyik legelemibb élménye, és szinte minden kultúrában számtalan hiedelem, szokás, illetve vallási és profán képzet kapcsolódik hozzá. A tűz a hagyományos mongol kultúra egyik központi szimbóluma is, és sokrétű szerepkörrel bír a kultúra különböző szféráiban. A szerző neves mongolista, aki sokéves egyetemi oktatói tapasztalattal is rendelkezik. Doktori disszertációjának továbbdolgozott változatában tudományos alapossággal ismerteti, hogy milyen szerepet játszik a „tűz” a mongol kultúrában. Ennek keretében a szimbólumok világától a tűzhöz kapcsolódó szokások ismertetésén át a tűz rituális jelentőségéig a társadalmi és kulturális jelentések sokaságát elemzi. Sok olyan vallási és folklórszöveget közöl, amelyek a tudományos vizsgálatot élővé, érthetővé teszik. A mongol kultúra számunkra azért is fontos, mert a magyarság múltjával is összekapcsolódó hajdani lovas nomád világban gyökerezve, a jelenkorra egy sajátos, sokszínű hagyományt teremtett. Sok szempontból egzotikus jellege ellenére sok más sztyeppei eredetű vagy szibériai nép világképével, szokásaival a mongolokat többek között éppen a tűzkultusz több eleme kapcsolja össze. A kötet sokéves kutatómunka eredménye, amelyben egy konkrét kulturális jelenség vizsgálatán keresztül nyerhetünk bepillantást e távoli nép gondolkodásmódjába, szokásaiba, vallásába. Azoknak ajánljuk e munkát, akik hiteles forrásból kívánnak megismerkedni az emberi kultúra egyik legősibb elemét jelentő tűz sokrétű szimbolikájával és ennek a mongol kultúrában megjelenő változataival.
Legfrissebb hozzászólások