2025-01-11
Bejegyzések tőle:Jyll
Gergely Tamás: Hány óra?
Vadmalac összetette két tenyerét, azaz egymás mellé a két kezét, tenyerét arca felé fordítva.
Mintha imádkozna.
Mintha egy órát tartana, faliórát például, miután beállította. Vagy mintha nagyapja ezüstfedeles zsebóráját, féltve őrzött családi ereklye.
Gondo...
Oláh Tamás: Requiem
Gyászének 56 hőseire emlékezve
Kyrie
A novemberi napokat
roncsolt házak, szeplős falak könnyezik.
Tört ablaksereg néz a friss halmokra,
fák és padok hűs pihenői közötti
néma fájdalomra.
Szűk ösvényen járt-kelt
velünk a történelem.
Nem reméltük
a féle...
Jóna Dávid: A JÁNOS KÓRHÁZ MACSKÁI
A János kórház pártirodájának ablaka a proszektúra bonctermének ablakára nézett.
A konzíliumok nyitott ablaknál történtek, emiatt, és csak emiatt, a kórházi pártpolitikát átlengte a hullaszag. Időnként egy-egy medika kihányt az ablakon, rá a hűtőház szegecsel...
TÓTH GYULA: Velem csalta meg
A k. betűs jelzővel is kezdhetném,
vagy főnévvé is emelkedhetne,
egyértelműen megfeleltethetővé,
adekváttá,
ha tudnám, ha érteném,
mikortól az minden nő,
és hogy minden férfi disznó,
- ez tiszta sor -
de nem minden disznó férfi.
Sajátos aforizma,
tal...
Jóna Dávid: Átvirrasztott éjjel
A szemhéja aprókat remegett,
a háta, a dereka tompán, de folyamatosan fájt,
ott állt, csípőjén megtámasztott kézzel
a derengő fényben, korán reggel, hajnaltájt.
Nem aludt ma éjjel semmit,
gondolatai nem hagyták őt,
a hálószoba ablaka az utcára nézett,
í...
Cseke Gábor: A dió feltörése (1)
Olvasónapló – Sarány István Garabonciások c. könyvét lapozgatva
A könyv a romániai magyar könnyűzene történetéről szól, konkrétan viszont egy könnyűzenei banda, a Garabonciás létrejöttéről és hosszú pihenő utáni újjászületéséről nyerünk belőle folyamatábráz...
Fekete István: A fejedelem szíve – Párizsi szösszenetek 15.
A Napkirály halála után, Fülöp orléans-i herceg udvarának visszatetsző pompája, valamint az utrechti és a rastatti békekötésnél való mellőzöttsége miatt, és mert a régens környezetében az ellenséges érzület kiterjedt mindenre, amit a „régi udvar” sokatmondó, d...
Hegedűs Rita: Búcsú hegedűre és zongorára
Elfogytak a hangok a kottán
zongora bús magányban hív
reszket a hangtalan
billentyűk súlya alatt
olyan pokoli a zörgő
perc most
felnőttként élő talmi
látás vakon hörög
bénítva tested balját
békét hagyva magad mögött
két nappal előbb álmom
ágyán fájd...