Komája még itókát is hozott, hogy a hangulatot emelje. Szent Iván napkor a jókedv kötelező – szerinte.
“Aztán mi újul meg?”, kérdezte tőle Vadmalac.
“Hát a természet, mondta az, s kivágta rögtön az aduját: – Meg mi vele.”
Vadmalac kiszakította egy szál sörtéjét, ám akárhogy sirítette a mancsával, az csak szürke maradt.
“Úgy tűnik, végleg meghalt”, dünnyögte. Mindössze konstatálva, még csak nem is szomorúan.
“Ezek szerint a természethez én már nem is tartozom?”, kérdezte a barátjától.
Az nem tudott mit válaszolni, hát Vadmalac folytatta:
”Na jó, Iván nem vagyok, de mi itt a szent?”
Erre a koma is felébredt alkalmi delíriumából. Csücsörítve súgta:
”A pájinka! Az most a szent!”
2024-11-14
Legfrissebb hozzászólások